A Muraköz megszállása közvetlenül az első világháborút követően 1918 novemberében és decemberében történt, amikor a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsához hű erők elfoglalták Muraközt. A túlnyomórészt horvátok lakta terület a jugoszláv csapatok általi megszállásáig a Magyar Királyság része volt. A régiót, amelyet a párizsi békekonferencián ítéltek oda a számára a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság annektálta.
A Muraköz elfoglalására irányuló katonai akció 1918 novemberében kezdődött, látszólag a Muraköz lakosságának lázadása elleni magyar fellépésekre válaszul. Ivan Tomašević őrnagy egy 300 fős haderőt vezetett, amelyet Csáktornya, a régió legnagyobb városa közelében magyar erők vertek szét. A Szerb Királyi Hadsereg és a Francia Armée d'Orient katonai segítségkérését az antanthatalmak és Magyarország között létrejött belgrádi fegyverszünetben vállalt kötelezettségek miatt, amelyek a Dráva folyót határozták meg a magyar demarkációs vonalként a térségben, visszautasították. A Nemzeti Tanács december 24-én új erőfeszítésbe kezdett: szlovén önkéntesekből és a Horvát Honvédség nagy részéből álló 3000 fős haderőt küldött. A második Muraközi behatolást Dragutin Perko őrnagy részleteiben tervezte meg, és később ő irányította a támadó erők nagy részét is. A Muraközt december 24-én a magyar csapatok nagyobb ellenállása nélkül foglalták el. Kormányzójává Perkót nevezték ki, a régiót pedig az önrendelkezés elvére hivatkozva a Szerb-Horvát- Szlovén Királyság részévé nyilvánították. A térség csatlakozását párizsi békekonferencia később megerősítette.