Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa
az Ausztria-Magyarországon élő szlovének, horvátok és szerbek politikai testülete / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa (szerbhorvátul: Narodno vijeće Slovenaca, Hrvata i Srba, de leggyakrabban rövidítve Narodno vijeće SHS) az Ausztria-Magyarországon élő szlovének, horvátok és szerbek politikai testülete volt, melyet 1918. október 5-én alapítottak Zágrábban. A testület horvát ellenzéki politikusokból, a korábban Dalmácia, Isztria és a horvát tengerpart területén létrehozott nemzeti szervezetek képviselőiből, valamint a Szlovén Nemzeti Tanács képviselőiből állt. Később a kormányzó horvát–szerb koalíció is csatlakozott a tanácshoz. A délszlávok független államának létrehozását támogató tanács elutasította I. Károly császár kiáltványát, amely lehetőséget kínált a monarchia szövetségi állammá való átszervezésére. A monarchia délszlávok lakta területein 1918. október 19-én, az állampolitika irányítására alkalmas egyedüli tényezőnek nyilvánítva magát a tanács vette át a teljes hatalmat, majd az Ausztria-Magyarországgal fennálló minden kapcsolat megszüntetése után, 1918. október 29-én a horvát parlament minden hatalmat átadott a tanácsnak, amely a szlovének, a horvátok és a szerbek államát vezette.[1]
Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa | |
Ország |
|
Típusa | Törvényhozó gyűlés |
Létrehozva | 1918. október 6. |
Megszüntetve | 1918. november 30. |
Elnök | Anton Korošec(wd) |
Hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy a következő ülést akkor tartják meg, amikor arra szükség lesz. Közben azonban horvát parlament nem szűnt meg, hanem továbbra is a horvát államiság képviselőjeként és hordozójaként működött. Az SHS Nemzeti Tanács küldöttsége a teljes Nemzeti Tanács felhatalmazása és a horvát parlament jóváhagyása nélkül utazott Belgrádba, és ott a Sándor szerb régensherceggel való egyesülési tárgyalásokon önkényesen járt el anélkül, hogy betartotta volna a Nemzeti Tanács Központi Bizottsága által meghatározott feltételeket. Az egyesülés a nép önrendelkezési joga ellenére valósult meg, mert a horvát nép ekkor nagy többségben Horvátország további fennmaradása mellett foglalt állást, és ellenezte az 1918. december 1-jén létrejött egységes centralista államot. Ezt az egyesülést soha nem hagyta jóvá a horvát parlament, és soha nem fogadta el a horvát nép. Az egyesülési aktust a szerb nemzetgyűlés 1920. december 29-én hagyta jóvá. Az egyesülés megalkotói nem merték felhívni a horvát parlamentet a jóváhagyásra, pedig az akkor még működött, és csak 1920. november 28-án oszlatták fel. Ezért a horvátok többsége az egyesülési cselekményt jogosulatlannak, önkényesnek és csalónak ítélte meg, ezért jogellenesnek tartotta.[2]