Nibelung-ének
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Nibelung-éneket, a középkori német udvari irodalom virágkorának egyetlen ránk maradt hősi eposzát, 1200 körül foglalták írásba.[1] Korábban több ismert költő neve is felmerült szerzőként (például a Kürenbergié), de a szakirodalom ma már elveti e hipotéziseket,[2] a kutatóknak még azt sem sikerült egyértelműen eldönteniük, hogy az eposz világi vagy klerikus szerző műve.[3] A középfelnémet nyelven írott[4][5] mű a középkorban igen népszerű volt, szövegét harmincnégy teljes vagy töredékes kézirat őrizte meg,[6] melyek közül a fennmaradt utolsót Miksa császár íratta le a 16. század végén.[7]
Nibelung-ének | |
A Nibelung-ének C kéziratának első oldala, 1220–1250 körül | |
Szerző | nem ismeretes |
Megírásának időpontja | 1200 körül |
Nyelv | középfelnémet |
Témakör | a kora középkori német mondakör |
Műfaj | eposz |
Kiadás | |
Magyar kiadás | A Nibelung-ének és a Frithiof-monda I-II. (ford. Szász Károly, Remekírók Képes Könyvtára sorozat), Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai), Budapest, é. n. (1900 k.), 642 p |
Külső hivatkozás | http://germanistik.univie.ac.at/index.php?id=14531 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nibelung-ének témájú médiaállományokat. |
Babits Mihály szerint „irodalmi értéke a szenvedélyek gazdag festése, az egyszerű és erőteljes nyelv, a művészi kompozíció”,[8] míg Szerb Antal véleménye az, hogy „fajsúly dolgában nem is lehet összehasonlítani a lovagi eposzokkal, talán csak az egy Wolfram Parsifalja közelíti meg.”[9]