katalán csellista, karmester, zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
Pau Carles Salvador Casals i Defilló (El Vendrell, 1876. december 29. – San Juan, 1973. október 22.) közismert művésznevén Pablo Casals, katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, komponista.
| Pau Casals | |
 | |
| 1922-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Pau Carles Salvador Casals i Defilló |
| Született | 1876. december 29. El Vendrell[1] |
| Elhunyt | 1973. október 22. (96 évesen) San Juan[1] |
| Sírhely | Cementiri del Vendrell |
| Házastársa |
|
| Élettárs | |
| Szülei | Pilar Defilló Amiguet Carles Casals i Ribes |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok |
|
| Hangszer | cselló |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zenész, zeneszerző, karmester |
| Kiadók |
|
 | |
| Pau Casals aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pau Casals témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
El Vendrellben született, Katalóniában. Édesanyja előkelő katalán családból származott, édesapja, Carles Casals i Ribes (1852–1908) szegény templomi orgonista volt.[4] Fiát zongorázni, hegedülni és orgonálni tanította. 11 éves korában először hallott csellót vándorzenészektől. 1888-ban anyja Barcelonába vitte, ahol a Escola Municipal de Músicán tanult csellózni, zongorázni és szolfézst. 1891. február 21-én szóló csellókoncertet adott 14 évesen, már ekkor őstehetségnek tartották. Két évvel később kitüntetéssel elvégezte az iskolát. 1905-ben Jacques Thibaud hegedűssel és Alfred Cortot zongoraművésszel megalakította a hamarosan világhíressé váló trióját. 1919-ben Barcelonában Orquestra Pau Casals néven szimfonikus zenekart hozott létre. A spanyol polgárháború alatt a köztársaságiakat támogatta, ezért a polgárháborút követően a franciaországi katalán településre, Prades-ba költözött, ahol 1950-ben létrehozta a Prades-i Pablo Casals Fesztivált. 1956-ban Puerto Ricóban telepedett le, ahol megalapította a San Juan-i Ünnepi Játékokat. Búcsúhangversenyét 1967-ben, kilencvenegy évesen adta, de három évvel később még New Yorkban száz csellistával a tiszteletére adott hangversenyen elvezényelte egyik saját művét.[5]
Mind a kamarazene, mind a versenyművek tolmácsolása terén a 20. század egyik, ha nem a legjelentősebb gordonkaművészének számít. 1936 és 1939 között lemezre rögzítette Johann Sebastian Bach szólószvitjeit, amelyeket a mai napig a ciklus referencia-felvételeiként tartanak számon. Karmesterként is jelentős, híresek a Brandenburgi versenyek, illetve Beethoven szimfónia-felvételei.
Komponistaként kevésbé ismert, mint előadóművészként. Jelentősebb szerzeményei: La vision de Fray Martin szimfonikus költemény, az El pesebre oratórium és a Miserere.
Casals hosszú pályafutása alatt több ízben megfordult Magyarországon. 1910. decemberi, budapesti hangversenye alkalmából – amelyről a Nyugat is közölt kritikát[6] – összeismerkedett Czigány Dezső festőművésszel, aki több portrét készített róla.[7] Tóth Árpádot versre ihlette gordonkajátéka.
Osztrák–magyar udvari művész, a Ferenc József-rend kitüntetettje volt.[8]
Nevét az EN 274 számú, "Pau Casals" márkanevű EuroNight járat őrizte, mely Zürich és Barcelona között közlekedett.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
