Perm (időszak)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A perm vagy permi földtörténeti időszak, amely 298,9 ± 0,15 millió évvel ezelőtt (mya) kezdődött és 251,902 ± 0,024 mya végződött. A paleozoikum földtörténeti idő hat időszaka közül az utolsó volt, a karbon időszakot követte. A perm után a mezozoikum idő triász időszaka kezdődött. A perm kifejezést Sir Roderick Murchison geológus alkotta meg 1841-ben, aki az azonos nevű oroszországi régió után adta a nevét[4].
Ez a szócikk a földtörténeti korról szól. Hasonló címmel lásd még: Perm (egyértelműsítő lap). |
Perm (298,9 – 251,902 millió évvel ezelőtt) | |||||
Környezeti jellemzők (átlagos értékek az időegységen belül) | |||||
O2 | 23 %[1] – a mai szint 115 %-a | ||||
CO2 | 900 ppm[2] – az iparosodás előtti szint 3-szorosa | ||||
Hőmérséklet | 16 °C[3] – 2 °C-kal tér el a mai szinttől | ||||
Tengerszint | +60 – -20 m – a mai szinthez viszonyítva | ||||
Idővonal | |||||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||||
A perm időszak eseményei -300 — – -295 — – -290 — – -285 — – -280 — – -275 — – -270 — – -265 — – -260 — – -255 — – -250 — A perm eseményeinek hozzávetőleges idővonala. A skálán az évmilliók láthatók. |
Ebben a korszakban váltak szét a magzatburkos élőlények az emlősszerűekre és a hüllőszerűekre. A bolygót ekkoriban egyetlen szuperkontinens, a Pangaea uralta, amit Euramerika és Gondwana összeütközése hozott létre. Pangaeát a Panthalassza óriásóceán vette körbe. Miután a karbon kor végén az esőerdők látványosan megtizedelődtek, a kontinens belsejét a szárazabb klíma miatt nagyobb területen foglalták el sivatagok. Az új körülményekhez a magzatburkosok jobban tudtak alkalmazkodni, mint a kétéltűek.
A perm kor során legalább három kihalási periódust tartanak számon[5]. A korai perm végén a primitívebb Pelycosauria fajok helyét átvették a Therapsidák. A capitani korszak végén, kb. 272 millió éve a mai Dél-Kína területén kezdődött egy fennsíkképződés, a vele járó vulkanikus tevékenység hozta magával a második kihalási hullámot[6]. A legnagyobb és legjelentősebb azonban a kor végét jelző perm-triász kihalási esemény volt, mely a szibériai vulkáni tevékenységgel lehetett összefüggésben, és amelynek köszönhetően a tengeri fajok 90 százaléka, a szárazföldi fajok 70 százaléka kihalt, és olyan szinten károsította az ökoszisztémát, hogy annak 30 millió évre volt szüksége ahhoz, hogy teljesen talpraálljon[7].