Poli(tetrafluoretilén)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A poli(tetrafluoretilén) vagy politetrafluoretilén, IUPAC nevén Poly(tetrafluoroethene),[2] rövidítve PTFE, vagy a DuPont, a fő gyártócég által kizárólagosan birtokolt nevén Teflon® (vagy már köznévként teflon) egy számos alkalmazási területen megtalálható úgynevezett fluoropolimer, amit a tetrafluoretilén monomer polimerizációs reakciójával állítanak elő.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Poli(tetrafluoretilén) | |
IUPAC-név | Poli(tetrafluoretén) |
Szabályos név | Poli(tetrafluoretilén) |
Más nevek | Teflon, Syncolon, Fluon, Politetrafluoretén |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
Rövidítés | PTFE |
CAS-szám | 9002-84-0 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | CnF2n+2 |
Sűrűség | 2,2 g/cm³[1] |
Olvadáspont | 327 °C[1] |
Veszélyek | |
EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
R mondatok | (nincs)[1] |
S mondatok | (nincs)[1] |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nagy molekulasúlyú polimert, ami a láncvégi hidrogénatomok kivételével csak szén- és fluoratomokból áll, sem a hidrofil (vízvonzó), sem a hidrofób (víztaszító) folyadékok nem nedvesítik.
Az erős szén–fluor kötés jelenléte kémiailag igen ellenállóvá teszi, de jó dielektromos tulajdonsága is van. Ezeket a tulajdonságait használják alkalmazási területein kenőanyagkomponensként, edények, tartályok készítésére maró folyadékokhoz, és legjobban ismeretesen sütéshez használt felületek ragadásmentesítésére.
Poli(tetrafluoretilén) alapanyagot már az 1970-es években Magyarországon is gyártottak (a világon hatodik országként) a Pest Megyei Műanyagipari Vállalatban, az anyag hazánkban PEMÜFLON néven került forgalomba.[3]