Prozelita
From Wikipedia, the free encyclopedia
A prozelita (latinul: proselutus, ógörögül: προσηλυτος - csatlakozó, betérő) a zsidó hitre tért pogányok megnevezése. A kifejezés főként a Septuagintában használatos.
Jézus Krisztus korában a zsidóság körében kétféle prozelitát ismertek. A kapu prozeliták körülmetélés és egyéb vallási törvények megtartása nélkül tértek át a zsidó hitre. Nevük abból eredet, hogy a jeruzsálemi templom tornácára, a kapu közelébe léphettek csak be. Az igazság prozelitái ugyanakkor az összes vallási előírást betartották és a közösség teljes jogú tagjai lettek.[1]