Robert Walpole
brit államférfi / From Wikipedia, the free encyclopedia
Robert Walpole (Norfolk, 1676. augusztus 26. – London, 1745. március 18.) brit államférfi, Orford első grófja, a Térdszalagrend lovagja, királyi titkos tanácsos, Horace Walpole író édesapja. Az első, akit „Nagy-Britannia miniszterelnökének” szokás nevezni, bár a maga idejében ez a cím hivatalosan még nem létezett. A kabinet feletti befolyása révén azonban egyértelműen ő volt az „első” (Prime) miniszter. Úgy vélte, mindenki megvásárolható, ami a korabeli Angliára meglehetősen jellemző volt, így hatalma idején sorra megvásárolta az embereket.[3]
Robert Walpole | |
Nagy-Britannia 1. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1721 – 1742 | |
Utód | Spencer Compton |
Született | 1676. augusztus 26. Norfolk |
Elhunyt | 1745. március 18. (68 évesen) London |
Sírhely | St Martin at Tours' Church, Houghton |
Párt | whig párt |
Választókerület | King's Lynn |
Szülei | Mary Burwell Robert Walpole |
Házastársa | Catherine Shortert |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | Church of England |
Díjak |
|
Robert Walpole aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Walpole témájú médiaállományokat. |
A whig politikus I. és II. György uralkodása alatt volt kormánytag. Szolgálati idejét általában 1721-től számítják, amikor a Kincstár Első Lordja lett, némelyek azonban 1730-tól datálják, amikor Lord Charles Townshend visszavonulásával a kabinet egyedüli és vitathatatlan vezetője lett. A korabeli, különösen az ellenzéki sajtó rendszerint a hosszabb időtartammal számolt, jóval nagyobb figyelmet szentelve neki, mint Townshendnek. Walpole 1742-es visszavonulásáig vezette a kormányt, ezzel ő a brit történelem leghosszabb ideig hivatalban volt miniszterelnöke.