Sambhala
mítikus királyság / From Wikipedia, the free encyclopedia
Sambhala[1] (ejtése magyarulː /sambala/; angol helyesírás szerint: Shambhala, szanszkritül: शम्भलः, azaz: Śambhalaḥ, tibeti: བདེ་འབྱུང; wylie: bde'byung; kínai: 香巴拉; pinjin hangsúlyjelekkel: xiāngbālā) eredetileg a hindu vallásban gyökerező, de a tibeti buddhizmus által is átvett mitikus királyság. A tibeti hagyomány szerint a királyságot úgy kell elképzelni, mint egy nyolcszirmú lótuszvirágot, amelyet egy havas hegylánc vesz körül. Középen áll Sambhala királyának a palotája, aki a Kalapa nevű fővárosban uralkodik.
Sambhalát néhány írásban James Hilton brit író 1933-ban Lost Horizon (magyarul A Kék Hold völgye) címmel megjelent regénye nyomán Shangri-La néven is emlegetik.
Számos ősi szöveg – köztük a Kálacsakra Tantra és a nyugat-tibeti ősi Zsangzsung szövegei – említi Sambhalát. A Bon vallás iratai egy szorosan kapcsolódó földről, a Tagzig Olmo Lung Ringről szólnak.
A szanszkrit név a hindu puránákban említett város nevéből származik, és valószínűleg az Uttar Prades állambeli Szambal (Sambhal) várossal[2] azonos. A hindu szövegek, mint például a Visnu Purana (4.24) próféciája szerint Sambhala lesz a szülőhelye Kalkinak, Visnu végső megtestesülésének, aki majd az új Aranykort, a Szatja-jugat hozza el, és megjósolta Maitréja, az Eljövendő Buddha királyságát.
Bármi is a történelmi alapja, Sambhala fokozatosan lett egy buddhista tiszta föld, egy mesés királyság, amelynek a létezése akár látomásos vagy spirituális, akár fizikai vagy földrajzi, ebben a formájában érkezett Nyugat-Európába és Amerikába, ahol hatással lett a nem buddhista és a buddhista lelki keresőkre – és bizonyos mértékben a népszerű kultúrára általában.