Steindl Imre
(1839-1902) magyar építész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Steindl Imre (teljes nevén: Steindl Imre Ferenc Károly, németül néhol Emerich Steindl vagy Emmerich Steindl),[1] (Pest, 1839. október 29. – Budapest, 1902. augusztus 31.)[2] magyar építész, a magyar Országház tervezője, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Steindl Imre | |
Pollák Zsigmond metszetén (1884) | |
Született | 1839. október 29. |
Elhunyt | 1902. augusztus 31. (62 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Nemzetisége | magyar |
Iskolái | |
Munkái | |
Jelentős épületei | Országház |
Jelentős projektjei | Vajdahunyad várának rekonstrukciója |
Díjai | Függer-féle aranyérem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Steindl Imre témájú médiaállományokat. |
A 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik, bár a tervek miatt sok bírálat is érte az építészt. Kétségtelen, hogy Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedig tartó munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni.