Sykes–Picot-egyezmény
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Sykes–Picot-egyezmény vagy Sykes–Picot–Szazanov-egyezmény[1] egy titkos szerződés volt Franciaország és Nagy-Britannia között 1916-ban, melyben – az Orosz Birodalom egyetértésével – felosztották egymást között az összeomlás szélén álló Oszmán Birodalom egy részét.
Ez alapján az angolok kapták volna a mai Jordánia és Dél-Irak, valamint Haifa területét (a Gáza–Kirkuk-vonal alatt), a franciáké lett volna Anatólia délkeleti része (Kilikia, Kurdisztán), Észak-Irak, Szíria és Libanon. Palesztina közös felügyelet alá került volna.[1] Egyes területek sorsáról Oroszországgal való egyeztetés után döntöttek volna.[2][3]
Az 1917-es oroszországi forradalmak után a szovjetek visszaléptek a követeléseiktől és 1917. november 23-án közzétették az egyezmény szövegét az Izvesztyija és a Pravda újságokban, aminek következményeképp az arabok hite megingott a szövetségesek céljait illetően.[4]
Anglia és Franciaország azonban később a Népszövetség segítségével bizonyos módosításokkal ugyan, de érvényt szerzett az egyezményben foglaltaknak, így az a 21. század elején is fennálló határok alapja lett.[5] A szíriai polgárháború nyomán megerősödött iszlamista szervezetek, különösen az úgynevezett ISIS kalifátus egyik célja ennek a status quónak a teljes érvénytelenítése.[6]