Szamannyaphala-szutta
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szamannyaphala-szutta a páli kánonhoz tartozó Dígha-nikája 34 szuttája (páli, szutta; szanszkrit, szútra) közül a második. A cím jelentése „A szerzetesi élet gyümölcsei”.[1]
Gyors adatok PTS rövidítés, A Szutta-pitaka nikájái ...
A Dígha-nikája szuttái |
PTS rövidítés |
---|
DN1 · DN2 · DN3 · DN4 · DN5 · DN6 DN7 · DN8 · DN9 · DN10 · DN11 · DN12 DN13 · DN14 · DN15 · DN16 · DN17 · DN18 DN19 · DN20 · DN21 · DN22 · DN23 · DN24 DN25 · DN26 · DN27 · DN28 · DN29 · DN30 DN31 · DN32 · DN33 · DN34 |
A Szutta-pitaka nikájái |
DN · MN · SN · AN · KN |
Szutták listája |
DN · MN · SN · AN · KN |
Bezárás
Magadha uralkodójának, Adzsátasatru királynak a története, aki Bimbiszára király örököse és utódja volt. A követkekző kérdéssel fordult kora nagy indiai spirituális tanítóihoz: Mik a szerzetesi élet gyümölcsei? Miután elégedetlen volt a válaszokkal, feltette a kérdést Buddhának is, akinek a válasza után maga a király is Buddha világi követője lett.
Az ind filozófia és a spirituális tanok vonatkozásában ez a szutta:
- feltárja Buddha véleményét a buddhista szerzetesi életformával kapcsolatban, illetve hogy milyen mentális, fizikális és spirituális jótéteményekkel jár ez az életforma;
- a Szutta-pitaka egyik legrészletesebb jellemzése a szangha (közösség) erkölcsi viselkedésével kapcsolatban;
- feltárja buddhista nézőpontból Buddha korának néhány vezető spirituális tanításainak lényegét (lásd a lentebb található táblázatot); és,
- Adzsátasatru király történetén keresztül bemutatja a buddhista érdem és kamma működését a kortárs tanítók egyéb tanításaival szemben, akik például erkölcstelenséget, fatalizmust, materializmust, eternalizmust és agnoszticizmust hirdettek.
Thánisszaró Bhikkhu szerint ez a diskurzus a Tipitaka egyik mesterműve.[2]