Szeg (rögzítőelem)
vékony, hegyes, beüthető kötőelem acélból vagy fából / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az építészetben, építkezésben és famegmunkálásban, valamint a gépiparban használt szeg (nem szakszövegekben sokszor szög) tű alakú, hegyes, átmérőjéhez képest hosszúkás, kemény fémből, acélból vagy valamilyen ötvözetből készült eszköz, amelynek rendeltetése két vagy több testet egymáshoz rögzíteni.
Ez a szócikk a rögzítőeszközről szól. Hasonló címmel lásd még: Szög (egyértelműsítő lap). |
Régebben vasból kovácsolással készítették, de napjainkban a szegek acélból készülnek, gyakran korrozióvédő bevonattal, amely rossz időjárási körülmények, vagy korrozív környezet esetén is megakadályozza a szeg elrozsdásodását.
A faanyagokhoz használt szeget általában lágyabb acélból (kb. 0,1% széntartalmú, időnként szilikont vagy magnéziumot is tartalmazó acélötvözetből) készítik, a betonba vagy falba verhető szeget széntartalma magasabb (0,5-0,75%). Az asztalosok, kerékgyártók, vagy vargák használtak fából készült szegeket is - napjainkban a csak fából készült épületek építésénél is ezeket alkalmazzák.
A szegeket általában kalapáccsal, sűrített levegővel működő szegbelövővel vagy pedig kis robbanótöltettel juttatják a helyükre. A szegek különféle anyagokat rögzítenek egymáshoz, a szeg tengelyével párhuzamos irányban a szeg és a rögzítendő anyag közötti súrlódási ellenállás, míg erre merőleges irányban a szeg nyírási ellenállása akadályozza meg az anyagok elmozdulását. A szeg fejének speciális kialakítása vagy a szeg elgörbítése akadályozza meg a szeg meglazulását.
A szegeket számos formában, leggyakrabban húzással készítik. A szeghez hasonló eszköz még a gombostű, a rajzszeg, az ácskapocs. A magyar nyelvben számos, a rendeltetését jelző összetett szóban feltűnik: derékszeg a szekérben, járomszeg, koporsószeg, zsindelyszeg, lécszeg, sínszeg, patkószeg, kerékszeg, rúdszeg, tengelyszeg, sasszeg, kalapos szeg,[1] valamint csapszeg, rögzítőszeg, kúposszeg, simaszeg, illesztőszeg, szegecsszeg, hasított szeg stb.[2]