Szergej Szergejevics Prokofjev

Szergej Szergejevics Prokofjev (oroszul: Сергей Сергеевич Прокофьев; Szoncivka, 1891. április 23. – Moszkva, 1953. március 5.) orosz származású szovjet zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi komolyzene egyik legkiemelkedőbb alakja. Elsősorban népszerű balettdarabjai által ismert, de Szergej Mihajlovics Eisenstein szovjet filmrendezővel közösen ő fedezte fel a film és a zene összhangjának fontosságát, amivel végleg meghatározta az egyetemes filmművészetet.

Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szergej Olegovics Prokofjev.

Szergej Szergejevics Prokofjev
New Yorkban (1918)
Életrajzi adatok
Született	1891. április 23. Szoncovka, Orosz Birodalom
Elhunyt	1953. március 5. (61 évesen) Moszkva, Szovjetunió
Sírhely	Novogyevicsi temető
Házastársa	Lina Llubera Mira Mendelssohn
Gyermekei	Oleg Prokofiev
Iskolái	Szentpétervári Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene
Hangszer	zongora
Díjak	Sztálin-díj (1943, 1946, 1947, 1952) Lenin-díj (1957) Sztálin-díj (Symphony No. 5, 1946) Munka Vörös Zászló érdemrendje emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért Royal Philharmonic Society Gold Medal (1944) A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze Moszkva 800. évfordulója emlékérem Honored art worker of the Russian Soviet Federative Socialist Republic Stalin Prize, 2nd degree State Stalin Prize, 1st degree
Tevékenység	zeneszerző zongorista karmester
IPI-névazonosító	00525444854
Szergej Szergejevics Prokofjev aláírása
Szergej Szergejevics Prokofjev weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Szergejevics Prokofjev témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1891. április 23-án született az ukrajnai Szoncivkában, az Orosz Birodalomban. Édesanyja segítségével – aki zongorázni tanította – kisgyermekkorában kezdte meg zenei tanulmányait. Ötéves korában már zongoradarabokat komponált, nyolcévesen pedig már operát írt. 1903-ban kezdte el tanulmányait a pétervári konzervatóriumban, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is a tanára volt.

1908-ban lépett fel először, saját művének, az Ördögi látomásoknak a bemutatásával. 1914-ben bemutatták a Szkíták című zenekari szvitjét, ami feltűnést keltett. Ugyanebben az évben kapta meg diplomáját, és Anton Rubinstein díjjal tüntették ki első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1918-ban koncertkörútra indult Szibérián, Japánon és Honolulun keresztül az Egyesült Államokba. 1921-ben mutatták be a chicagói opera megrendelésére írott operáját, A három narancs szerelmesét.

Ezután tíz évig Párizsban élt. 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, ahol lelkesen ünnepelték az akkor már világhírű zeneszerzőt. A Perszimfansz dirigens nélküli zenekarral is fellépett. 1932-ben – a szovjet rendszerrel kapcsolatos összes kétsége dacára – hazatért. 1935-ben komponálta meg a Rómeó és Júlia balettzenéjét.

A második világháború alatt hazafias műveket írt. 1943-ban magas kitüntetésben, 1948-ban viszont megalázó bírálatban részesült. Ez oda vezetett, hogy direkt politikai mondanivalójú zenedarabokkal (kantátákkal) kellett bizonyítania önbírálatát. 1951-ben újra kitüntetést kapott.

Moszkvában halt meg, 1953. március 5-én, ugyanazon a napon, amikor Sztálin.

Utolsó jelentős művét, a Kővirág című táncjátékát 1954-ben mutatták be.

Unokája, Szergej Olegovics Prokofjev az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségi tagja.

Művei

Szergej Prokofjev

Zenekari művek

Szimfóniák

• Sinfonietta in A, Op. 5 (Op. 48-ként átdolgozva)
• Symphony No. 1 „Klasszikus” (D-dúr), Op. 25 (1916–17)
• Symphony No. 2 „Iron and Steel” (d-moll), Op. 40 (1924)
• Symphony No. 3 (c-moll), Op. 44 (1928)
• Symphony No. 4 Op. 47 (1929–30, átdolg. Op. 112, 1947)
• Symphony No. 5 (B-dúr), Op. 100 (1945)
• Symphony No. 6 (esz-moll), Op. 111 (1947)
• Symphony No. 7 (cisz-moll), Op. 131 (1951–52)
• Két fiatalkori szimfónia (1909 előtt)

Versenyművek

Zongoraversenyek

• I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10 (1911–12)
• II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16 (1913, átdolgozva: 1923)
• III. (C-dúr) zongoraverseny, op. 26 (1917–21)
• IV. (B-dúr) zongoraverseny balkézre, op. 53 (1931)
• V. (G-dúr) zongoraverseny, op. 55 (1935)

Hegedűversenyek

• I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19 (1916–17)
• II. (g-moll) hegedűverseny, op. 63 (1934)

Gordonkaversenyek

• e-moll gordonkaverseny, op. 58 (1934–38)
• e-moll szimfonikus koncert gordonkára, op. 125 (1950–52, az opus 58-as gordonkaverseny átdolgozása)
• g-moll concertino gordonkára és zenekarra, op. 132 (1952, Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész fejezte be Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij zeneszerző segítségével)

Operák

• A játékos, op. 24 (1915-17)
• A három narancs szerelmese, op. 33 (1919)
• Tüzes angyal, Op. 37 (1919–27)
• Szemjon Kotko, Op. 81 (1939)
• Eljegyzés a kolostorban, Op. 86 (1940–41)
• Háború és béke, Op. 91 (1941–52)

Kantáták

• Rekviem, op. 72 (1962)
• A harc poémája, op. 12 (1931)
• Alekszander Nyevszkij, op. 78 (a filmzenéből)

Balettzenék

• Ala és Lolli, Op. 20 (gyakran a 'Szkíta Svit', op. 20 keretében)
• Chout / The Buffoon, Op. 21
• Trapeze, Op. 39 (más néven Quintet, Op. 39)
• Le Pas d'acier / Acéllépés, Op. 40
• L'enfant prodigue / A tékozló fiú, Op. 46
• Sur le Borysthene, Op. 51
• Romeo és Júlia, Op. 64 (1935–36)
• Hamupipőke, Op. 87 (1940–44)
• A kővirág, Op. 118 (1948–53)

Szimfonikus mese

• Péter és a farkas (Петя и волк – симфоническая сказка для чтеца и оркестра) Op. 67

Zongoraművek

• 11 zongoraszonáta (kettő belőle befejezetlen)
• Visions fugitives / Tovatűnő látomások, 20 darab zongorára, Op. 22 (1915–17)
• Szarkazmusok – öt darab zongorára, Op. 17 (1912–14)

Filmzenék

Eisenstein filmjeihez:

• A jégmezők lovagja (Alekszandr Nyevszkij)
• Rettegett Iván

Hangfelvételek

• Szimfonietta, – Youtube.com, Közzététel: 2016. nov. 11.
• 1. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 1.
• 2. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 4.
• 3. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 6.
• 4. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 7.
• 5. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 3.
• 6. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 11.
• 7. szimfónia, – Youtube.com, Közzététel: 2015. máj. 13.

Kötetei magyarul

• Önéletrajz és írások; vál., angolból ford. Oltványi Imre; Zeneműkiadó, Bp., 1962
• Petya és a farkas. Szimfónikus mese gyermekeknek; szöveg Szergej Prokofjev, rajz Jiři Trnka, ford. Rab Zsuzsa; Mládé letá–Móra, Pozsony–Bp., 1964
• Péter és a farkas; szöveg Prokofjev nyomán Hajnal Gabriella, fotó Szelényi Károly, ill. Hajnal Gabriella gobelinjének részletei; Móra, Bp., 1980
• Önéletrajz Gyermekkor, tanulóévek; ford. Kerényi Mária, szerk., jegyz. M. G. Kozlova; Zeneműkiadó, Bp., 1981
• Péter és a farkas; Szergej Prokofjev zenés meséje alapján szöveg Becze Szilvia, ill. Schall Eszter; Holnap, Bp., 2017 + CD

Dokumentumfilm

• Mestermű születik (Spotlight On, német dokumentumfilm sorozat, 2014, 3. rész (Peter und der Wolf – Geschichte eines Welterfolgs), rendezte: Axel Fuhrmann, narrátor: Kocsis Mariann) A Péter és a farkas születésének körülményei és későbbi feldolgozásainak története (Natalja Szac, Walt Disney, …)

Jegyzetek

Források

• Breuer János: Szovjet zene Magyarországon 1920–1944. Zeneműkiadó, Budapest, 1987 ISBN 963-330-654-X
• Juhász Előd: Szergej Prokofjev: A három narancs szerelmese = Miért szép századunk operája?, szerkesztette Várnai Péter. Gondolat Könyvkiadó, 1979, Budapest, 103–122. o. ISBN 963-280-782-0
• Prokofjev, Szergej Szergejevics – Fidelio
• Szergej Szergejevics Prokofjev szovjet-orosz zeneszerző hatvan éve halt meg – MTVA
• Szergej Szergejevics Prokofjev – a PORT.hu adatlapja

További információk

• Műveinek teljes listája
• Piano Society

Kapcsolódó szócikkek

• Zenetörténet

• Zeneportál
• Operaportál