ország Észak-Amerikában From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Amerikai Egyesült Államok, gyakran Egyesült Államok, a köznyelvben egyszerűen Amerika (angolul: United States of America, United States, USA, kiejtés: /jʊˈnaɪtəd steɪts ʌv əˈmɛɹ̠ɪkə/) független szövetségi köztársaság, amely ötven tagállamot és egy szövetségi kerületet foglal magában. Az ország Észak-Amerika középső részén terül el, ahol negyvennyolc állama és a fővárosi kerülete fekszik a Csendes- és az Atlanti-óceán között, északról Kanada és délről Mexikó által határolva. Alaszka állam a kontinens északnyugati részén található Kanada és a Bering-szoroson keresztül Oroszország között, míg Hawaii állam egy szigetcsoport a Csendes-óceán közepén. Az Egyesült Államok birtokol még ezen kívül társult államokat, tengerentúli területeket és van egy bérelt területe is.
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
9,83 millió négyzetkilométeres területével és 331 millió fős lakosságával az Egyesült Államok a világ harmadik legnagyobb és harmadik legnépesebb állama. Az Egyesült Államokban él a világ nemzetileg és kulturálisan egyik legsokszínűbb társadalma a rengeteg bevándorlónak köszönhetően. Gazdasága a Föld országai közül kiemelkedő, a világ GDP-jének mintegy ötöde.
Katonai, gazdasági, kulturális és politikai befolyása leginkább a 19. és a 20. században nőtt meg. A Szovjetunió felbomlása után az USA maradt az egyetlen szuperhatalom, a világ legjelentősebb gazdasági és katonai nagyhatalma egészen addig, ameddig elsősorban Kína, másodrészt India, Oroszország és más országok nemzetközi tekintélye és gazdasági ereje fel nem zárkózik hozzá.[6]
Az USA természetföldrajz szempontjából a következő nagytájakra és nagytájcsoportokra oszlik:
ÉK–DNY csapásirányú hegység a kontinens keleti felén, amelyet a Hudson-folyó két részre tagol. Az északi része a Kaledóniai-, a déli része a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A Kaledóniai-hegységképződés első szakasza – amely az Amerikai Egyesült Államok területére esik – gyűrődés során keletkezett, üledékes hegységek. Majd főleg északon gránit benyomulások alakultak ki (Newfoundland, New-Brunswick). A Variszkuszi-hegységképződés során alakult ki a Déli-Appalache négy párhuzamos vonulata, amely nyugaton üledékes, keleten inkább kristályos kőzetekből áll.
Az ország középső területét zömmel tengeri üledékkel borított síkságok jellemzik.
Öt hatalmas tó van itt egymással kapcsolatban, valóságos kis tengert alkotva:
Mindezek mellett a vidék tagjaira jellemző az, hogy az üledékek – olykor dőlt – rétegeket alkotnak, a rétegek pedig olykor réteglépcsőben szakadnak meg, ami olyan csodálatos tájak kialakulását vonta maga után, mint a Niagara lépcsője, a Niagara-vízesés. A jégkorszak következményeként morénavonulatok alakultak ki itt (például: Oak Ridge – Tennessee államban).
Északi részén főként morénák találhatók a felszínen, délen pedig elsősorban lösz. A pleisztocén kor jégtakarója a Missouri és Ohio (a Mississippi mellékfolyói) vonaláig húzódott a legkeményebb jégkorszak alatt.
Nyugat felé enyhén emelkedik, de igen nagy terület lévén a két „széle” között helyenként 1000 méteres magasságkülönbség is van. Leginkább krétakori üledék borítja egyhangú felszínét. Helyenként réteglépcsők, bazaltvulkánok találhatók. A pleisztocén jege néhol marta felszínét és az olvadás is ritkán 300 méteres vízmosásokat hozott létre. Éghajlata ma is szélsőséges, így jobbára csak fűfélék lepik.
Délkeleten a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán határolja, tengeri (harmadidőszakból), illetve folyóvízi üledék fedi. A part folyamatosan épül, a tenger dűnéket és turzásokat rak a fenékre. Lagúnái látványosak.
A Cirkumpacifikus-hegységrendszer tagja; a part menti Nyugati-Kordillerákból, a Keleti-Kordillerákból és a köztük húzódó belső medencéből, illetve fennsíkból áll.
A Nyugati-Kordillerák belső vonulatának része a Cascade-hegység, amely vulkáni kúpokkal teljes, és a zömében kristályos Sierra Nevada. A külső vonulata lényegében a Parti-hegység. A két vonulatot árkok választják el, mint a Kaliforniai-árok.
A Keleti-Kordillerák legidősebb tagja. A középidő végén elkezdődött gyűrődése, a harmadidőszakban feldarabolódott, de tűzhányók továbbra is építették, így az üledékes kőzetek tetején kristályos kőzetek magasodnak az egykori vulkánok helyén.
A Kolumbia-medencén hatalmas (harmadidőszaki) „bazaltplató” terül el. A Nagy medence száraz területén sós tavak és sósivatagok találhatóak (például: Nagy-Sós-tó). A Colorado-fennsík különleges látványt nyújt, mert a Colorado folyó bevágódása kanyonokat hozott létre (Például: Nagy-kanyon, angolul: Grand Canyon). Ennek különleges jelentősége van a földtörténeti korok vizsgálatában, hiszen itt több száz kilométer szélesen 1500 méter mélyen tanulmányozható az egymásra rakódás egyetlen kapavágás nélkül.
Az USA legmagasabb pontja az alaszkai Denali 6194 m.
Legfőbb folyók: Missouri, Mississippi, Yukon, Arkansas, Rio Grande, Colorado, Ohio, Vörös (Red)-folyó, Columbia, Snake, Yellowstone.
Az Egyesült Államokban a nagy méret és a földrajzi változatosság miatt többféle éghajlat alakult ki. A nyugati hosszúság 100. fokától keletre az éghajlat nedves kontinentális északon, és esős szubtrópusi délen. Florida déli csúcsának éghajlata trópusi, akárcsak Hawaii-é. A nyugati hosszúság 100. fokától nyugatra a préri félsivatagi. Ilyen a nyugati hegyvidék nagy része is. Az éghajlat száraz a Nagy-medencében, sivatagi délnyugaton, mediterrán Kalifornia partvidékén, óceáni Oregon és Washington partvidékén, valamint Dél-Alaszkában.
A szélsőséges időjárás nem szokatlan - a Mexikói-öböl partján fekvő államokban gyakori a hurrikán, Középnyugaton (Midwest) pedig a tornádó.
|
Élővilág képekben              .jpg)   |
Az Egyesült Államok ökológiailag rendkívül változatos. Az 1973-as veszélyeztetett fajokról szóló törvény védi a veszélyeztetett fajokat és azok élőhelyeit.
Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal, az USA szövetségi kormányzatához tartozó hivatal, melynek feladata a vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozás, az emberi egészség védelme a természeti erőforrások: föld, víz, levegő megőrzésén keresztül. Az EPA létrehozását Richard Nixon kezdeményezte, működését 1970. december 2-án kezdte meg, ettől kezdve ez a hivatal az első számú felelős az Amerikai Egyesült Államok környezetvédelmi tárgyú szabályozásáért. Igazgatóját közvetlenül az USA elnöke jelöli ki. Az EPA nem tartozik a kormányügynökségek közé, de általában vezetője bekerül a kabinetbe. A jelenlegi hivatalvezető és helyettese Stephen L. Johnson, illetve Marcus Peacock. A hivatalnak mintegy 18 000 főállású alkalmazottja van, a 2007-es adatok szerint 7,3 milliárd amerikai dollárral gazdálkodhatott.
A Sziklás-hegységben alapították a világ első nemzeti parkját, Yellowstone-t. Az országban hatvanhárom nemzeti park, valamint több száz más, szövetségi szinten kezelt park, erdő és vadon hagyott terület található. Az ország területének 28,8%-a van a kormány tulajdonában. Ennek nagy része védett terület, a többit bérbe adták kőolaj- és földgázbányászat, más bányászati tevékenység, fakitermelés, illetve marhatartás céljára; 2,4%-át használják katonai célokra.
Az UNESCO által elismerten a természeti világörökség része:
Nagy-Britannia 13 amerikai gyarmata 1776. július 4-én a függetlenségi nyilatkozat elfogadásával alakította meg az Amerikai Egyesült Államokat. Az ezt követő függetlenségi háborút az új állam nyerte Nagy-Britanniával szemben.
A függetlenségi háborút követően az új állam gyors fejlődésnek indult. A 19. század elején megvásárolták I. Napóleontól Louisiana francia gyarmatot, a spanyoloktól megszerezték Floridát, majd Mexikótól háborúban elhódították a mai Texas, Új-Mexikó, Kalifornia, Nevada, Arizona és még néhány állam területét. A jórészt indiánok lakta területeket fokozatosan európai bevándorlók foglalták el, lényegében kiirtva az őslakosságot. Az új területeken a század folyamán egymást követően hozták létre az új államokat, amelyek csatlakoztak az Unióhoz.
A 19. század közepére mind élesebb ellentét alakult ki az északi, gyorsuló ütemben iparosodó államok és a déli, jórészt monokultúrás gyapottermeléssel foglalkozó főként Angliának eladó államok között. Utóbbiak munkaerő-szükségletét fekete rabszolgák biztosították. Az északi államokban ekkor már tilos volt a rabszolgatartás (szabad államok). A rabszolgaság ellen az 1850-es évektől mozgalom bontakozott ki. Amikor 1860-ban a rabszolgaságot ellenző, 1855-ben alakult Republikánus Párt elnökjelöltjét, Abraham Lincolnt választották elnökké, 11 déli állam (Texas, Louisiana, Mississippi, Arkansas, Tennessee, Alabama, Georgia, Florida, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia) kivált az Unióból, és Richmond fővárossal megalakították az Amerikai Konföderációs Államokat.
Elnökké Jefferson Davist választották. Ezzel kitört a polgárháború (Észak-Dél háború; 1861–1865). Az ötéves háború az északiak győzelmével ért véget, amivel helyreállt az Unió egysége.
1867-ben Oroszországtól megvásárolták Alaszkát.
-Eagle_(with_flag).jpg)
.jpg)
A 19–20. század fordulóján jelentős volt az európai bevándorlás, ami biztosította a gyors gazdasági fejlődés által megkívánt munkaerőt. A 20. század elejére az USA felsorakozott a világ nagy ipari hatalmai közé.
Az első világháború idején az USA az Antant-hatalmakkal szimpatizált, az amerikai közvélemény azonban sokáig idegenkedett attól, hogy beavatkozzanak az európai hatalmak ügyeibe. Amikor azonban 1917-ben Németország meghirdette a korlátlan tengeralattjáró-háborút Nagy-Britannia ellen, az USA belépett a háborúba, melyet 1918-ban meg is nyertek (a britek legfőbb katonai ellátója és hitelezője USA volt).
Az ezt követő évek gyors gazdasági fellendülését a nagy gazdasági világválság szakította meg. A válságból való kilábalásra Franklin Delano Roosevelt elnök meghirdette a New Dealnek („új megállapodás”) nevezett politikát, mely szerint recessziós időszakban az államnak kell beruházásokkal segíteni a gazdaságot.
Az Egyesült Államok kezdetben a második világháborúba sem lépett be, de a kölcsönbérleti törvény alapján utánpótlással és hadianyaggal segítette Nagy-Britanniát, Kínát és a Szovjetuniót. Az amerikai közvéleményre azonban drámai hatást gyakorolt a Pearl Harbor elleni váratlan japán támadás, és a következő nap, 1941. december 8-án az USA hadba lépett a tengelyhatalmak ellen. A II. világháború 1945-ös szövetséges győzelmében az Egyesült Államok roppant gazdasági erejének fontos szerepe volt. A háborúban meggyengült Nagy-Britannia helyébe Amerika lépett, és a kapitalista világ vezető hatalmává vált.
A második világháborúból az USA a világ legerősebb hatalmaként került ki, amellyel csak a Szovjetunió kelhetett versenyre. Így kialakult az úgynevezett kétpólusú demokratikus-kommunista világ, melyben két szuperhatalom szövetségi tömböket alakított ki, a Észak-Atlanti Szerződés Szövetségét (NATO-t) és a Varsói Szerződést. A szó szoros értelmében háború nem tört ki a két ország között, „csak” a két szuperhatalom által támogatott kisebb országok között (például koreai háború, vietnámi háború, a harmadik világ polgárháborúi stb.). A korszak (a CIA-KGB által vívott titkosszolgálati csörtéket leszámítva) így leginkább ideológiai összecsapásokból állt, melyek legfontosabb következménye az atomháború fenyegetése volt, de része volt még a fegyverkezési verseny és az űrverseny is. Valójában a hidegháború utolsó éveire szinte már az élet minden területére kiterjedt, a kultúra, a sport és más, elvileg politikamentes tevékenységekre is (lásd az 1980-as moszkvai és a '84-es Los Angeles-i olimpiát).
1963-ban az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió aláírta az atomcsendegyezményt amely megtiltotta a légköri, víz alatti és a világűrben végrehajtott atomkísérleteket.
A 60-as években az USA fokozatosan belebonyolódott a vietnámi háborúba.
Az elhúzódó konfliktus egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki, az évtized közepétől erősödő tömegmozgalom követelte a háború befejezését.
Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a lakosság akkor mintegy 15%-át jelentő feketék polgárjogi mozgalma.
A déli – jórészt az egykori Konföderációhoz tartozó – államokban ekkor még hivatalos volt a faji elkülönítés.
1964. július 3-án törvény született a feketék és a nők diszkriminációja ellen.
Az USA 1989 decemberében megszállta Panamát. 1990. augusztus 2-án katonákat küldött a Perzsa-öbölbe, amikor Szaddám Huszein elfoglalta Kuvaitot. Az öbölháború 1991 februárjának végére Kuvait felszabadításával befejeződött.
1993-ban az USA (ENSZ felhatalmazás mellett) néhány száz katonából álló elit egységeket küldött Szomáliába (Delta Force, Rangers) rendfenntartó feladatokra, ám több hónapos tétlenség, majd egy szerencsétlenül megszervezett, tizenkilenc amerikai katona és ezerötszáz szomáliai életét követelő akció után (melynek célja eredetileg a lázadó kormány tagjainak elfogása lett volna, ellenséges városi terepen) az egységeket kivonták. 1998-ban a délszláv háborúban a NATO is részt vett, és sok amerikai katona harcolt a fronton.
2001. szeptember 11-én terrortámadás érte a New York-i World Trade Centert és a Washington melletti Pentagont, és az USA ezután szövetségeseivel megtámadta Afganisztánt, mivel a közép-ázsiai ország menedéket adott a támadás szervezőinek. Az afganisztáni háború alatt az ENSZ az ország újjáépítésében és humanitárius szerepekben vállal szerepet, míg a NATO katonailag is támogatja azt. Mindkét tevékenység túlnyomórészt amerikai erőforrások segítségével folyik.
2002-ben George W. Bush elnök mások mellett Irakot is a „gonosz tengelyéhez” sorolta, így már csak idő kérdése volt, mikor születik meg az indok a háború megindítására. 2003-ban az USA kormánya a CIA jelentéseit meghamisítva (erről bírósági ítélet is született), az USA Szaddám Huszein iraki diktátor által állítólag felhalmozott (de valójában nem létező) tömegpusztító fegyvereire hivatkozva az iraki háború keretében megtámadta a húszmilliós országot. A nagyobb hadműveletek lezárultával, az amerikai győzelem bejelentésével megkezdődött az iraki polgárháború.
Mindkét országban jelenleg is harcok dúlnak, összesen körülbelül 170 ezer amerikai katona részvételével. Az amerikai harctéri veszteségek Irakban nagyjából 3500 katonát jelentenek. Az iraki lakosság körében esett halálos áldozatok száma vitatott. Az amerikai hadsereg szándékosan kerülte az iraki polgári áldozatok összeszámlálását,[7] az iraki hatóságok pedig képtelenek voltak arra, hogy pontos statisztikákat vezessenek.[8] Az Iraq Body Count projekt csak a hivatalos vagy médiaforrások által megerősített haláleseteket követi, és így a 90-100 ezer körüli halálozási adatuk alsó becslésnek tekinthető. A Lancet orvosi hetilap 2006 októberében megjelentetett egy cikket, amely statisztikai mintavétel segítségével 655 ezerre becsülte a halálos áldozatok számát. Az ENSZ menekültügyi szervezete szerint a polgárháborúban 4,2 millió iraki vált földönfutóvá.[9]
Az iraki beavatkozást az amerikaiak mintegy kétharmada elutasította, többek között ennek is köszönhető, hogy George W. Bush a saját hazájában - mióta közvélemény-kutatási adatok léteznek - minden idők legnépszerűtlenebb elnöke lett.
2009. január 20-án hivatalába lépett Barack Obama, az USA 44. elnöke; ő az első afroamerikai, aki ezt a posztot betölti.
2017. január 20-án hivatalába lépett Donald Trump, az USA 45. elnöke. Dwight D. Eisenhower óta Trump az első amerikai elnök, aki elnökségét megelőzően semmilyen politikai tisztséget nem töltött be, egyúttal az eddigi második legidősebb és leggazdagabb hivatalba lépett elnök.
2021. január 20-án hivatalába lépett Joe Biden, beiktatásakor a legidősebb elnök.
Az Egyesült Államok államformája szövetségi köztársaság, jogrendjének alapja az amerikai alkotmány. A jelenlegi alkotmány a világ legrövidebb és leghosszabb ideje érvényben lévő alaptörvénye, 1787. szeptember 17-én fogadták el. A tizenhárom alapító állam közül elsőként Delaware ratifikálta 1787. december 7-én, utolsóként pedig Rhode Island két év és öt hónappal később, 1790. május 29-én. A mai napig összesen huszonhétszer módosították, az első tíz alkotmánymódosítás Bill of Rights néven ismert. Felépítését tekintve áll preambulumból, hét cikkelyből és a huszonhét alkotmánymódosításból.
A végrehajtó hatalom feje az elnök (jelenleg Joe Biden), akit legfeljebb kétszer, maximum négyéves időszakra választ meg az 538 tagú elektori kollégium, az egyes államok, illetve a Szövetségi Kerület szavazatai alapján. Az elnök helyettese az alelnök (jelenleg Kamala Harris), aki az elnök akadályoztatottsága, lemondása, leváltása vagy halála esetén maga látja el az elnöki teendőket.
A törvényhozói hatalom két házból áll: a képviselőház és a szenátus. Ezt a két házat összefoglaló néven kongresszusnak hívják. A képviselőház vezetője a házelnök (2023 januárjától Kevin McCarthy); a szenátus elnöki posztját hivatalból az Egyesült Államok mindenkori alelnöke tölti be.
Az igazságszolgáltatás feje az Egyesült Államok Főbírója (Chief Justice of the United States) (jelenleg John G. Roberts); ő vezeti a kilenctagú Legfelsőbb Bíróságot, amely a végső szintje a szövetségi fellebbviteli eljárásoknak, és elvi irányítást gyakorol az alacsonyabb szintű szövetségi bíróságok fölött. A szövetségi bírákat az elnök nevezi ki, és megbízatásuk élethosszig tart, de hivatalba lépésükhöz a Szenátus jóváhagyása szükséges, menesztésük pedig a Képviselőház indítványára a Szenátus jóváhagyásával történhet, ha törvénybe ütköző cselekményt követnek el.
Az Egyesült Államok 50 tagállamból és az egyik államhoz sem tartozó fővárosból („Szövetségi Kerület”) áll.
Nem tartoznak az Amerikai Egyesült Államok területéhez, de amerikai szuverenitás alatt állnak a következő területek:
Az Egyesült Államoknak szövetségi szinten nincsen hivatalos nyelve. Ez azt jelenti, hogy sem az alkotmány, sem a különböző törvények nem tüntetnek ki egyetlen nyelvet sem hivatalos nyelvként. A gyakorlatban a hivatalos ügyek intézésének nyelve az angol (bár az angolul nem tudók általában kapnak nyelvi segítséget), és rendszerint angol nyelven folyik a törvényhozás, a bíróságok és a végrehajtó hatalom szerveinek munkája. Angol nyelven alkotják meg a törvényeket, és bizonyos kivételektől eltekintve az angoltudás feltétele az állampolgárság elnyerésének.[10][11]
Az állami, illetve helyi szintű közigazgatásban az egyes tagállamok, megyék, települések néha hivatalos nyelvként deklarálják az angolt, máskor az angolt és egy vagy több helyi kisebbség nyelvét, legtöbbször a spanyolt.
Az USA hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből, a haditengerészetből, a tengerészgyalogságból, a különleges erőkből, a hadászati parancsnokságból, a parti őrségből és a Nemzeti Gárdából áll. Az Egyesült Államok védelmi költségvetése a 2008-as évre 548,9 milliárd dollár, a GDP 3,9%-a volt.[12] Ez az egész világ fegyverkezésre és védelemre költött összegének 45%-a, többszöröse minden más államénak.[13]
Az Amerikai Egyesült Államok népessége:
Az ország népsűrűsége 36 fő/négyzetkilométer (2021). A népességnövekedés 0,7%-os, a születések száma 12 születés/1000 lakos, a halálozási ráta 8 halálozás/1000 lakos, míg a migráció 3 migráns/1000 lakos. A gyermekvállalási ráta 1,8 gyermek/nő. A születéskor várható élettartam 80 év. Az életkori megoszlás: 0 és 18 évesek a lakosság 27%-át, a 19 és 64 évesek a 60%-át, a 65 év felettiek pedig az ország 13%-át teszik ki. A városi lakosság aránya 2021-ben 83%.[14]
Szövetségi szinten az Egyesült Államoknak nincs hivatalos nyelve. Az angol 30 tagállamban hivatalos,[15] Hawaii államban az angol mellett hivatalos még a hawaii is.[16]
Lásd még: Amerikai indián nyelvek, Afroamerikaiak, Mexikói származású amerikaiak
Lásd még: Az Amerikai Egyesült Államok tagállamai hivatalos nyelveinek listája
Az Egyesült Államok népességnövekedése kiemelkedően magas minden másik fejlett országhoz képest. A minden évben jelentős mértékű bevándorlás mellett magasak a születési és halálozási mutatók, valamint az átlagos gyermekvállalási ráta is magas. Ez a népességnövekedés azonban minden etnikumnál különböző értéket mutat, vonatkozik ez a születésekre és a migrációra egyaránt. 2050-re megváltozhat az ország etnikai megoszlása. Spanyol anyanyelvű lehet az akkori népességnek akár 25%-a is. Az ázsiaiak aránya 7% körül alakulhat. Az afro-amerikaiak aránya valószínűleg nem változik lényegesen a mostanihoz képest, tehát 14% körül lesz. A nem spanyol anyanyelvű fehérek aránya viszont 55% körüli értékre csökkenhet, népességszám alapján viszont a mostanihoz képest biztosan többen lesznek. 2050-re valószínűleg 420 millió körül alakul majd az Egyesült Államok lakóinak száma. Egyes adatok szerint ez akár a 438 milliót is elérheti. A népességszám változásában jelenleg is nagy jelentőségű a migráció alakulása. A jelenlegi bevándorlásoknak több mint a 60%-a kizárólag a mexikói határ környékén összpontosul, de emellett jelentős a karibi és az ázsiai térségből irányuló bevándorlás is. Napjainkban jelentős problémákat okoz az országnak az illegális bevándorlás. Jelenlegi becslések szerint mintegy 12 millióan tartózkodnak engedély nélkül az országban. Az Egyesült Államokban 2007-es adatok szerint egy nőre átlagosan 2,1 gyermek jutott. Hasonlóan magas gyermekvállalási rátával a fejlett országok közül Nagy-Britannia és Franciaország rendelkezik. Sok középosztálybeli családban van legalább 2 gyermek. Azonban ez az adat is más értékeket mutat a különböző etnikumokra vonatkoztatva. A gyermekvállalás a legmagasabb a spanyol anyanyelvűeknél, ahol átlagosan egy nőre 3 gyermek jutott. Az afro-amerikaiaknál egy nőre 2,2 gyermek, az ázsiaiaknál egy nőre 1,9 gyermek, a fehér amerikaiaknál pedig egy nőre átlagosan 2 gyermek jutott. A bevándorlás és a születésszám alakulása mellett kis mértékben ugyan, de hozzájárul a növekedéshez a várható élettartam tartós növekedése és a csecsemőhalandóság csökkenése is. A növekedés mértékét illetően többféle előrejelzés van a jövőre, de 40 év múlva valószínűleg 400 millió felett lesz az Egyesült Államok lélekszáma, megtartva ezzel a 3. helyet az országok között.
Az amerikai népesség 85-90%-a tartozik valamelyik vallási felekezethez. Egyes adatok szerint a nem hívők és a válaszadást megtagadók aránya 10-15%. Habár egy 2003-as felmérésben a vallásosak aránya a 30 éven aluliak közt 85-88%. Ez az arány a 30 éven felüliek közt 92-95%. Egyes emberek idősebb korukban döntenek vallási felekezethez tartozás mellett.
.svg)
