Szerémi borvidék
történelmi borvidék a Szerémségben / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szerémi borvidék vagy Szerémségi borvidék (szerbül: Sremski rejon) történelmi borvidék Szerbia és kisebb részt Horvátország területén, a Szerémségben, a Tarcal-hegység lejtőin (a Fruška Gora Nemzeti Park(wd) területét kivéve[1]) és a Duna mentén. Már a római korban létezett,[2] a sirmiumi születésű Probus római császár nagyarányú szőlőtelepítést folytatott itt. A török hódoltságig a Magyar Királyság legjobb bortermő helyének számított;[3][4] a szerémi borokat a középkorban a borok királyaként ismerték.[2]
„ | Nem tehetem, hogy a Szerémség boráról hallgassak, mely annyira kellemes, hogy a föld kerekségén nehéz lenne párját találni. | ” |
– Galeotto Marzio[2] |
Szerémi borvidék | |
Szőlők India közelében | |
Adatok | |
Ország | Szerbia |
Borrégió | Szerémi |
Talajösszetevők | feketeföld, ill. barna erdőtalaj, rendzina, földes kopár talaj (regoszol) és köves váztalaj (litoszol) karbonátos szubsztrátumon |
Régió területe | 86 715,92 |
Szőlőterület | 2140,96 ha (2012)[1] |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 05′ 36″, k. h. 19° 56′ 17″45.0932, 19.9381 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerémi témájú médiaállományokat. |
A fejlődést ugyanakkor gyorsan lerombolta a török hódítás. A szőlőművesek más tájakra, többek között a Tokaji borvidékre költöztek. A török kiűzését után, az Osztrák–Magyar Monarchia időszaka alatt a szerémségi szőlő- és borkultúra újra felvirágzott. A trianoni békeszerződés elszakította hagyományos piacaitól, s így visszafejlődve élt tovább, bár a borkészítés nem szűnt meg. A második világháború után csak az állami gazdaságoktól kerülhetett kereskedelembe bor, a minőségi szempontokat pedig felülírták a mennyiségiek. Jugoszlávia szétesése tette újra lehetővé a magángazdaságok működését.