Sík Sándor
(1889–1963) magyar piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, író, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa. Kutatási területe a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, az esztétika és a verstan volt.
Gyors adatok
Sík Sándor | |
Született | 1889. január 20.[1][2] Budapest[3] |
Elhunyt | 1963. szeptember 28. (74 évesen)[1][2] Budapest[3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Tisztsége | a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
Írói pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Első műve | Szembe a Nappal (1910) |
Irodalmi díjai | Petőfi Társaság Vigyázó-díja (1910) |
Piarista Rend | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Vallása | római katolikus egyház |
Szerzetesrend | piaristák |
Hivatal | magyarországi tartományfőnök (praepositus provincialis) |
Hivatali idő | 1947–1963 |
Elődje | Tomek Vince |
Utódja | Albert István |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sík Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
Testvéröccse Sík Endre diplomata, külügyminiszter, történész, író, jogász, Afrika-kutató volt.[4]