A telex (hivatalos megnevezéssel: távgépíró vagy géptávíró[m 1]) géppel írt szöveg átvitelére szolgáló, kapcsolt hálózaton működő távközlési rendszer. A név az angol teletypewriter exchange („távíróközpont”) kifejezés előtagjainak összevonásából származik.[1] Működése a telefonhálózathoz hasonlatos: két telexgép között (manuális vagy automatikus) központokon keresztül felépített összeköttetésen lehet levelezni; azonban a két hálózat egymástól független, eltérő szabványokkal[2] és hívószámrendszerrel.[3] További különbség, hogy – a telefonnal ellentétben – a telex nem analóg, hanem digitális jeleket használ az információ továbbítására: „az egyes betűk billentyűinek lenyomásánál a készülék az illető betűnek megfelelő áramlökéseket továbbít a vele vezetékkel összekapcsolt másik távgépírókészülékhez”.[4]
A telexgép
A végberendezés – a telexgép – írógéphez hasonló, azonban tartozik hozzá egy központhívó doboz[5] és egy lyukszalagos egység is. Az előbbi a központ felhívására és bontásra szolgál; automata hálózatban pedig a hívott számának bevitelére egy számtárcsát is tartalmaz (a kép jobb oldalán). Lyukszalagon előre lehet rögzíteni a levelet, amelyet a hívás felépülte után beolvasva gyorsan – és akkár több címzettnek – el lehet küldeni (a kép bal oldalán). Az ötbites kód átviteli sebessége 50 baud, ami másodpercenként 6 ⅔, percenként 400 karakternek felel meg.[6] (Összehasonlításul: a gépírás a 2003-ból származó sebességi világrekordja 955 leütés percenként.[7]) A telexgép jellegzetes hangja hírműsorokban ma is gyakran hallható.[8]
Története
Szöveges üzenetek átvitelét először a 19. század közepén létesített távíróvonalak tették levhetővé, de az ott alkalmazott, pontokból és vonalakból álló morzekódot csak a beavatottak tudták olvasni. A Hughes -féle, papírszalagra betűket nyomtató távíró ugyancsak ekkortájt jelent meg, de csak lassabb átvitelt tett lehetővé.
Mindkét rendszer pont-pont közötti összeköttetést valósított meg, azaz egy adott gépről csak egyetlen másikra lehetett táviratot küldeni. Ezen segített a 20. század harmincas éveiben a telexhálózat, ahol már tetszőlegesen össze lehetett kapcsolni az állomásokat.
Az Egyesült Királyságban 1932. augusztus 15-én nyitotta meg a brit posta a nyilvános szolgáltatást, Németországban 1933-ban debütált a telex.[9] A nemzeti hálózatokat elkezdték összekapcsolni:1942-ben a Harmadik Birodalom, Svájc, Franciaország, Anglia, Hollandia, Dánia, Belgium, Szlovákia és Magyarország telexelőfizetői tudtak egymással – kezelő közreműködésével – levelezni.[9] A telex a második világháború után világszerte gyorsan tért hódított, s a 80-as évekig az elektronikus szövegtovábbítás egyeduralkodó módja volt – amíg a telefax (és később az e-mail) át nem vette a helyét.
A magyar telexhálózat története
Magyarországon 1942 áprilisában 27 előfizetővel[10] indul meg a nyilvános, kézikapcsolású távgépírószolgálat.[4] Az előfizetők száma 1944-re 67-re emelkedik, de a háború után mindössze három állomás marad működőképes.[10] 1953-ban kezdi meg működését Budapesten a „roncs-alkatrészekből” épített[11] automata telexközpont, amely 143 budapesti és 76 vidéki előfizetőt szolgál ki.[12] A kimenő nemzetközi távválasztást 1964-ben vezetik be.[13][m 2] Az ezredik telexgépet 1965-ben,[14] a kétezrediket 1969-ban,[15] az ötezer-hatszázadikat 1975-ben[16] kapcsolják be.
1981-ben helyezik üzembe Budapesten a japán Nippon Electric Company (NEC) által gyártott NEDIX–510A[17] típusú, számítógépvezérlésű, időosztásos távíró- és adatközpontot,[18] amely kevesebb mint egy évtizedig működik. 1990-ben Siemens-gyártmányú EWSP-központra[19] cserélik a budapesti[20] és a debreceni központot.[21] A vidéki, kisebb kapacitású központokat a francia Sagem elektronizálja: 1990-ben Szombathely[22] és Szolnok[23], 1991-ben Kaposvár[24] és Miskolc[25] kap tároltprogram-vezérlésű központot. Az országban ekkor 27 telexközpont[21] működik, az előfizetők száma eléri a csúcsát: több mint 14 ezer hazai cég rendelkezik telexkészülékkel.[26]
Bő egy évtizeddel később, 2002 februárjában – ekkor már csak 83 magyarországi előfizető volt – a még működő állomásokat a szlovák hálózatra terhelik át, és június 5-én ünnepélyesen kikapcsolják az utolsó hazai telexközpontot. Ezzel a telexhálózatok világa itthon hatvan év elteltével a technikatörténet részévé vált.[9] Magát a telexszolgáltatást a Matáv Rt. 2003. december 31-én szünteti meg.[27]
A magyar telexhálózat 1980-ban
A hálózat ekkor közvetlen vezérlésű központokból áll. Felső szintjén hat – félkövér szedéssel jelölt – gócközpont alkot szövevényes hálózatot (vagyis minden központ össze van kötve minden másikkal).[28] A hívószám első jegye jelöl ki a gócközpontot (Pécs: 1, Budapest: 2, és így tovább). A második számjegy a gócközponthoz csillaghálózatban kapcsolódó végközpontokat jelöli ki (például Szombathely: 37, Keszthely: 33, és így tovább). A hálózatban két mellékközpont is van, a Győrhöz kapcsolódó Sopron és a Budapesthez kapcsolódó Salgótarján; az ő központkijelölő számuk három jegyű. Az alábbi térképen az egy gócközponthoz tartozó központok azonos háttérszínnel vannak jelölve. A körrel jelölt központ TW–55 rendszerű (lépésenkénti vezérlésű, emelő-választógépes ), a négyzet TWK (keresztrudas) központot mutat. Valmennyi központot az NDK-beli RFT gyártotta.
A tovább élő telex
A telex korántsem tűnt el: a rövidhullámú, vezeték nélküli rádiótelexet ma is használják a katonai, polgári, állam- és rendvédelmi szervek, diplomáciai testületek, légiforgalmi és meteorológiai szolgálatok – és a rádióamatőrök.
A navtex (NAVigational TEXt Messages) a tengerhajózásban használatos GMDSS -hálózat (Globális Tengeri Vészhelyzeti és Biztonsági Rendszer) része, segítségével hajóknak lehet időjárási adatokat és figyelmeztető üzeneteket küldeni.
Hivatkozások
Megjegyzések
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.