atoll Francia Polinéziában From Wikipedia, the free encyclopedia
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
Tetiaroa egy magántulajdonban lévő, 6 km²-es atoll 59 km-re északra Papeete városától, a Szél felőli szigetcsoportban, amely a Társaság-szigetekhez tartozik Francia Polinéziában. A 13 motuból (kis sziget) álló Tetiaroa leginkább arról ismert, hogy az egykori híres amerikai filmszínész, Marlon Brando tulajdona volt.[1] Ezzel szemben sosem volt a színész teljes tulajdona az atoll, csupán 99 évre kapta kölcsönbe Francia Polinéziától. A szigeten 35 privát villa áll, amelyek mind teljesen önellátó, megújuló energiaforrásokkal vannak ellátva (elektromos áramot napelemekkel és kókusz olajból állítanak elő).[2] Tetiaroa kulturális szempontból fontos a polinéz emberek számára is, akik évszázadokig jártak a szigetre.[3] A szigeten oktatás folyik és környezetvédelmi kutatásokat is végeznek. Jelenleg a repülés tilos a szigetre, csupán a Papeete-ből induló katamaránokkal lehet eljutni Tetiaroára.[4]
| Tetiaroa | |
 | |
| Tetiaroa a levegőből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Franciaország |
| Tengerentúli terület |  Francia Polinézia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2007) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Terület | 6 km² |
| Tengerszint feletti magasság | 17 m |
| Időzóna | UTC-10 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Tetiaroa
Pozíció a Csendes-óceán térképén
| |
 d. sz. 17° 00′, ny. h. 149° 33′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tetiaroa témájú médiaállományokat. | |
"Tetiaroa" egy polinéz szó, melynek jelentése "aki külön áll" vagy "tartja a távolságot".
Az atoll Tahititől 53 km-re északra található, amely egy 6 km²-es területen fekszik. A közel 600 hektáros homokos földterület 13 motuból (szigetecske) áll, melyek felszíne változó. Lagúnája 7 km széles és 30 méter mély. Az atoll körül a zátony sehol sem nyitott, így a hajózás szinte lehetetlen.
Az atollhoz tartozó kis szigetek órajárás szerinti sorrendben, a délnyugati saroktól kezdve a következők:
A Tetiaroa atoll speciális helyet jelent az emberek számára Francia Polinéziában. Majdhogynem “szent hellyé” vált az itteni emberek szemében. Tetiaroa korábban a Pomare családé volt, akik Tahitit uralták. A királyi család hűséges embereinek gondozásra bérbe adta Tetiaroát.
A királyi család tagjai rendszeresen jártak ide, amikor kikapcsolódásra és csöndre volt szükségük. Úgy tartják, hogy a család női tagjai enni (súlyt növelni) jártak az atollra és hogy elbújjanak a nap elől, hogy bőrük színét kissé világosabbá tegyék, amely “megszépítette” őket. A legendák szerint, zűrös időkben a király itt tartotta kincseit. Első európaiként William Bligh angol tengerésztiszt látogatott a szigetre 1789-ben.[4]
1904-ben a család az atollt Dr. Johnston Walter Williamsnek, Tahiti egyetlen fogorvosának adta. Williams később Anglia konzulja lett 1916 és 1935 között.[5] Az orvos itt is élt, gondozta Tetiaroát és koprát termesztett.
1960-ban Marlon Brando “fedezte fel” Tetiaroát, amikor a Lázadás a Bountyn című filmhez kerestek helyszíneket. Miután a filmet Tahitin és Mooreán leforgatták, Brando felbérelt egy helyi halászt, hogy vigye el Tetiaroára. 1994-es önéletrajzában (Songs My Mother Taught Me) így áradozik a szigetről: “pompásabb volt, mint bármi, amire számítottam”.
Brando végül megvásárolta a motukat Dr. Williams közvetlen leszármazottaitól (Mrs. Duran). A zátony és a lagúna Francia Polinéziához tartozik. (Mr. Williams és felesége a Rimatuu motun vannak eltemetve). 1966-ban Brando több mint 200 000 amerikai dollárért vásárolta meg a motuk többségét. A maradék motut 1967-ben vásárolta meg 70 000 dollárért. Meg kellett küzdenie a politikával és a helyi lakosok rosszallásával is a vásárláskor. Sok-sok fontos régészeti helyszínt azonosítottak Tetiaroán. Történelmi jelentősége miatt Tetiaroa a francia polinéziai kormány és az emberek a jövőben is fejlesztéseket kívánnak végrehajtani a területen.[6]
Brando letelepedési szándékkal kis falut építtetett az Onetahi motun 1970-ben. Ehhez készült egy kis leszállópálya, hogy ne kelljen a korallzátonyt megnyitni. Készült 12 egyszerű bungaló, egy konyha bódé, egy étkező és egy bár. Mindent helyi anyagokból készítettek - kókusz pálma, nádfedeles tető, még a mosdótálak is hatalmas kagylókból készültek. A faluban fogadott barátokat, családtagokat és tudósokat, akik az atoll ökológiáját és történetét kutatták.
Az évek során Brando a lehető legtöbb időt a szigeten töltötte, mintegy menedékként a forgatagos Hollywood élet zajától. Végül a faluból egy szerény hotel lett, amelyet tahiti felesége, Tarita Teriipia igazgatott, aki a Lázadás a Bountyn című 1962-es filmjében volt a szerelme. A hotel több mint 25 évig működött, még azután is, hogy Brando elhagyta Francia Polinéziát és visszatért Los Angelesbe.[7]
2002-ben, Brando halála előtt két évvel, a színész aláírt egy új végakaratot, amelyben nem rendelkezett Tetiaroa felett. 2004-ben bekövetkezett halála után a terület intézői a jogokat a Pacific Beachcomber cégre hagyták, amely Francia Polinéziában több hotel birtokosa.
A TetiaroaPacific Beachcomber cég 2009-ben kezdett fejlesztésekbe Tetiaroán. Az építkezés első szakaszában felújították a kifutópályát, hogy megfeleljen a jelenlegi repülési szabályzatoknak. Építettek egy kikötőt a zátonyokhoz, hogy a szigetre való szállítmányozás könnyebb legyen az óceán felől a lagúna belsejébe. Ha az építkezések 2013-ban befejeződnek, akkor az Onetahi motun lesz egy luxus öko-hotel (The Brando), egy spa, egy kutatóállomás, személyzeti falu és egy magánrepülőtér. Számtalan megújuló energiaforrást használnak - napelem, bioüzemanyag generátor és tengervíz légkondicionálás (SWAC)), újító szennyvízkezelés. Az egész üdülőt megpróbálják a környezettel harmonikussá tenni úgy, hogy önellátó és környezetbarát legyen.[3]
