Tibet földrajza
From Wikipedia, the free encyclopedia
Tibet földrajza (tibetiül: བོད་ས་མཐོ།) a Kína belső-ázsiai területén fekvő Tibeti-fennsík és az azt övező hegyvidékek földrajzi leírását foglalja magába. Tibet földrajzi fogalma nem egyértelmű. A legtágabb értelemben vett Tibet (kínaiul Hszicang (Xizang), más néven Csinghaj (Qinghai)-tibeti-fennsík (kínai: 青藏高原) 2,3 millió km²-en fekszik, nyugat–keleti irányban a Pamírtól a Szecsuáni-medencéig, észak–déli irányban a Tarim-medencétől a Himalájáig terjed. A Föld legnagyobb átlagmagasságú területe: kelet–nyugati csapású, 5000–6000 méteres, helyenként a 8000 métert is megközelítő hegyláncai között 3000–4500 m magasan fekvő medencék vannak. A szűkebb értelemben vett Tibet, a tulajdonképpeni Tibeti-fennsík ennek csak a Kunlun és a Transzhimalája közötti része.[1]
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Tibet földrajza | |
Ország | Kína |
Elhelyezkedése | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tibet földrajza témájú médiaállományokat. |