Traianus római császár
a Római Birodalom császára / From Wikipedia, the free encyclopedia
Traianus (teljes nevén Caesar Nerva Traianus; 53. szeptember 18. – 117. augusztus 11.) a Római Birodalom császára volt 98-tól 117-es halálig. A birodalom egyik legsikeresebb katonacsászára volt, aki hatalmas területeket hódított meg és uralkodása idején az állam elérte legnagyobb területi kiterjedését. Igazságossága, morális tartása miatt a szenátus megszavazta számára az optimus princeps ("legjobb császár") kitüntető címet. Jelentős katonai és polgári építkezéseket indított el, szociális segélyprogramot vezetett be a szegény és árva gyerekek neveltetésére. Az utókor az ún. "öt jó császár" közé sorolta.
Traianus | |
Marcus Ulpius Traianus (születési)[1] Caesar Nerva Traianus (uralkodói)[2] | |
Római császárszobor Traianus fejével (Uffizi Galéria) | |
a Római Birodalom princepse | |
Uralkodási ideje | |
98. január 28. – 117. augusztus (19 évig) | |
Elődje | Nerva |
Utódja | Hadrianus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Antoninus-dinasztia |
Született | 53. szeptember 18. Italica |
Elhunyt | 117. augusztus 11. (63 évesen) Selinus |
Nyughelye | Traianus-oszlop |
Édesapja | Marcus Ulpius Traianus |
Édesanyja | Marcia |
Testvére(i) | Ulpia Marciana |
Házastársa | Pompeia Plotina |
Gyermekei | Hadrianus római császár |
A Wikimédia Commons tartalmaz Traianus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Traianus arisztokrata családban született a dél-hispániai Italica városában, amelyet itáliai kolónusok alapítottak. Családja Umbriából származott. Apja, Marcus Ulpius Traianus befolyásos szenátor és hadvezér volt, Vespasianus császár támogatója. Katonai pályára lépett, a 7. légió legatusaként hű maradt Domitianus császárhoz, amikor Antonius Saturninus fellázadt a Rajnánál. Igen fiatalon viselt consuli hivatalt, rábízták Pannonia (vagy Germania Superior) provincia kormányzását. Domitinus 96-os meggyilkolását követően a gyermektelen Nervát választották császárrá, aki, hogy hadseregbeli népszerűségét növelje, fiává és örökösévé fogadta Traianust. Nerva 98-ban meghalt és Traianus különösebb incidens nélkül elfoglalhatta a trónt.
Nagyszabású építkezéseivel (Mint Traianus fóruma és vásárcsarnoka, oszlopa) megváltoztatta Róma arculatát. Agresszív, hódító külpolitikát folytatott, két háborúval legyőzte és annektálta a Dák Királyságot, valamint a birodalomhoz csatolta az arábiai Nabateát. 113-ban annektálta Örményországot és megtámadta a Pártus Birodalmat, amelynek meghódította mezopotámiai részét és fővárosát, Ktésziphónt. A megszállt területeken felkelés tört ki és Traianus ennek leverésén ügyködve megbetegedett, majd visszaútján Rómába a kis-ázsiai Selinusban meghalt. A szenátus istenné nyilvánította. Utódja unokaöccse és nevelt fia, Hadrianus lett. A hagyomány szerint hamvait Traianus oszlopának alapzatába temették.