Tárnokmester
udvari méltóság a Magyar Királyságban / From Wikipedia, the free encyclopedia
A tárnokmester (magister tavernicorum regalium,[1] (németül: Tarnackmeister vagy Königlicher Oberschatzmeister)) vagy főtárnok (camerarius) a bárói méltóságok egyike, kezdetben a királyi udvarházak tárnokainak felügyelője, pénzügyeinek intézője, kincseinek őrzője. A középkor végére fokozatosan bírói tisztséggé is alakult, a 20. századra funkció nélküli címmé vált.
Gyors adatok
A Magyar Királyság tárnokmestere magister tavernicorum regalium | |
gróf Keglevich Gábor 1842. január 12. – 1848 | |
Adatok | |
Ország | Magyar Királyság |
Első | Miska fia Salamon (1214) |
Utolsó | Keglevich Gábor (1842–1848) |
Egyéb címek | kamarások mestere királyi kamara elnöke kamarás főtárnokmester |
Hivatal kezdete | 1214 |
Hivatal vége | 1848 |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bezárás
A tisztség maga a frank államszervezet mintájára született az államalapításkor, a környező országokban, Kelet-Közép-Európában camerarius volt a neve.[2]