Tárogató
fúvós hangszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
Tárogató néven két különböző magyar vonatkozású nádnyelves fúvós hangszer ismeretes. A 17–18. században egy kettős nádnyelves hangszert, a töröksípot hívták így, majd a 19. század végétől egy új, egynyelvű nádsíppal működő, kónikus furatú hangszer neve lett.
Ez a szócikk a hangszerről szól. Hasonló címmel lásd még: tárogatógép. |
Tárogató | |
Más nyelveken | |
román: taragot, torogoata | |
Besorolás | |
aerofon → fúvós → egyszerű nádnyelves fafúvós | |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 422.212 |
Csőhossz | 74 cm |
Hangolás | b |
Rokon hangszerek | töröksíp, zurna, schalmei, oboa, klarinét, szaxofon |
Hangszerjátékos | tárogatós |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tárogató témájú médiaállományokat. |
A tárogató történeti változata, a töröksíp legnépszerűbb a Rákóczi-szabadságharc idején volt, amikor hadi sípként is funkcionált és a szórakoztatást is szolgálta. Az újkori, modern tárogató megalkotása e hangszer történelmi emlékezetének felelevenítését célozta, de előképével nem mutat közelebbi hangszertani rokonságot. A történeti tárogatótól való megkülönböztetésül a modern tárogatót feltalálója neve után Schunda-tárogatónak is hívják.[1] Ez utóbbi az a hangszer, ami a 20. század során a falusi nép körében népi hangszerként elterjedt, amely általában tárogató néven ismert.[2] Nemcsak a magyarok, de erdélyi románok, délszlávok is népi hangszerükként tartják számon.
2014-ben a „tárogató népzenei hangszert” Hungarikummá minősítette a Hungarikum Bizottság.[3]