Víz
két hidrogén atomból és egy oxigén atomból felépülő kémiai vegyület / From Wikipedia, the free encyclopedia
A víz, vagyis a dihidrogén-monoxid (latinul: aqua) a hidrogén és az oxigén vegyülete, kémiai képlete H2O. Színtelen, szagtalan, íztelen, folyékony kémiai anyag, melynek mikroorganizmusoktól mentes állapotban olvadáspontja 0 °C, forráspontja 101,3 kPa nyomáson 100 °C. Egészen −48 Celsius-fokig túlhűthető.[5]
Víz | |
A vízmolekula szerkezete | A vízmolekula 3D modellje |
IUPAC-név | víz oxidán[1] |
Más nevek | dihidrogén-monoxid, hidrogén-hidroxid, aqua (latin) |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 7732-18-5 |
RTECS szám | ZC0110000 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | H2O |
Moláris tömeg | 18,01528(33) g/mol |
Megjelenés | színtelen, szagtalan |
Sűrűség | 0,99701 g/cm³[2] |
Olvadáspont | 0 °C (273,15 K) (32 °F)[2] |
Forráspont | 100 °C (373,15 K) (212 °F)[2] |
Savasság (pKa) | 15,74 |
Lúgosság (pKb) | 15,74 |
Törésmutató (nD) | 1,3330 |
Viszkozitás | 0,8903 cP[2] |
Kristályszerkezet | |
Kristályszerkezet | Hexagonális lásd jég |
Molekulaforma | V alakú |
Dipólusmomentum | 1,85 D |
Termokémia | |
Std. képződési entalpia ΔfH | −285,85 kJ/mol[2] |
Hőkapacitás, C | 75,28 J/mol·K |
Veszélyek | |
EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[3] |
Főbb veszélyek | Nincs |
NFPA 704 | |
R mondatok | nincs[3] |
S mondatok | nincs[3] |
LD50 | >90 ml/kg (patkány, szájon át)[4] |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | nehézvíz |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A „víz” megnevezés általában a szobahőmérsékleten folyékony állapotra vonatkozik; szilárd halmazállapotban jégnek, légnemű halmazállapotban gőznek nevezik. A vizet dipólusmolekulák (poláris molekulák) alkotják: a vízmolekulák töltéseloszlása egyenetlen, aminek megfelelően két ellentétes töltésű pólus (dipólus) alakul ki bennük. A víz amfoter vegyület, ami azt jelenti, hogy viselkedhet savként és bázisként is.
A víz a földi élet egyik alapja, de gazdasági szempontból is kiemelkedően fontos. A vízi úton történő szállítás a kereskedelem és gazdaság gerincét képezi.[6] A természetes vizekből és akvakultúrákból származó halgazdaság volumene 2017-ben meghaladta a 170 millió tonnát.[7] Ugyanebben az évben a világszerte működő, összesen 21,9 GW kapacitású vízierőművek 4,185 terawattóra energiát termeltek.[8] Emellett a vizet hűtő- és fűtőberendezésekben, illetve hőerőművekben is használják. Vegyipari és gyógyszeripari alkalmazása is igen sokrétű. Egyrészt szervetlen és szerves[9] szintézisekben nélkülözhetetlen oldószer, reakcióközeg, illetve reagens. Alkánok vízgőzzel történő reformálása szintézisgázt[10] eredményez, vízgőz krakkolással pedig igen értékes olefineket (etilén, propilén) állítanak elő. A propán és propilén oxidációján alapuló akrilsav-szintézisben is jelentős szerepe van.[11][12][13] Intenzív kutatások irányulnak a hidrogén-peroxid vízből történő előállítására is.[14]
A vendéglátásban a vezetékes és palackozott ivóvízzel, a forrásvízzel, a szikvízzel, az ásványi anyaggal dúsított ivóvízzel, az ízesített vízzel, a természetes ásványvízzel és a gyógyvízzel találkozhatunk. Napjainkban az ivóvizet már előállítják, kitermelik, és csővezetékeken keresztül juttatják el a felhasználókig. Régen főleg kútból/gémeskútból húzták fel a vizet, bár még most is vannak ilyen kutak.