From Wikipedia, the free encyclopedia
A vikarizmus avagy fajhelyettesítés (allopatikus elkülönülés) a fajfejlődés (speciáció) azon változata, amikor valamilyen közös ős leszármazottai különböző földrajzi területeket vagy különböző jellegű élőhelyeket elfoglalva és azokhoz alkalmazkodva alakulnak más-más fajokká. Ezek a vikarizáló avagy vikariáns fajok. A növényföldrajz nemcsak az egyes fajok, de a növénytársulások vikarizmusát is értelmezi.[1]
Három változatát különböztetjük meg:
1. A földrajzi vikarizmus lényege, hogy a különböző földrajzi tájakon egymással rokon fajok foglalják el ugyanazt az ökológiai fülkét (helyettesítik egymást). Magyarországon jó példája ennek a hunyor (Helleborus spp.) három faja:
A három faj más és más földrajzi tájon, de hasonló környezetben (mindhárom üde talajú lomberdőben) él.
A földrajzi vikarizmus két alaptípusa:
2. Az ökológiai vikarizmus az a jelenség, amikor a rokon fajok azonos földrajzi tájon, de különböző környezetben helyettesítik egymást. Jó példái ennek a Földközi-tenger partvidékének mediterrán hegyvidékein élő örökzöld tölgyfajok (Quercus spp.):
3. Az álvikarizmus (pszeudovikarizmus) hasonló környezetben, de különböző földrajzi tájakon egymással nem rokon fajok helyettesítik egymást. A Kárpátokban az alhavasi cserjések uralkodó növénye általában a törpefenyő (Pinus mugo). Az Északkeleti-Kárpátokból azonban hiányzik ez a faj, és itt a havasi éger (Alnus viridis) helyettesíti. A két faj rokonsága rendkívül távoli: a törpefenyő a nyitvatermők (Gymnospermatophyta), az éger pedig a zárvatermők (Angiospermatophyta) közé tartozik.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.