Svédország és Norvégia királya From Wikipedia, the free encyclopedia
Bernadotte Károly (ismert még mint Svédországi Károly, teljes nevén Károly Lajos Jenő, svédül: Carl Ludvig Eugen; Stockholm, Svéd Királyság, 1826. május 3. – Malmö, Svéd Királyság, 1872. szeptember 18.), a Bernadotte-házból származó svéd királyi herceg, Skåne hercege, I. Oszkár svéd király és Joséphine de Beauharnais legidősebb gyermeke, aki apja 1859-es halálát követően svéd király XV. Károly (svédül: Karl XV), valamint norvég király IV. Károly (norvégul: Karl IV) néven. Uralma idején a királyi hatalom fokozatosan meggyengült, miközben az Riksdag és a végrehajtó szervek megerősödtek. Külpolitikájában Franciaország barátságát kereste, míg a németekkel szemben ellenzéki álláspontot képviselt.
XV. Károly | |
Bernadotte Károly Lajos Jenő | |
Svédország királya | |
XV. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1859. július 8. – 1872. szeptember 18. | |
Koronázása | Stockholm 1860. május 3. |
Norvégia királya | |
IV. Károly | |
Uralkodási ideje | |
1859. július 8. – 1872. szeptember 18. | |
Koronázása | Trondheim 1860. augusztus 5. |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Bernadotte |
Született | 1826. május 3. Stockholm |
Elhunyt | 1872. szeptember 18. (46 évesen) Malmö |
Nyughelye | Riddarholmskyrkan |
Édesapja | I. Oszkár svéd király |
Édesanyja | Joséphine de Beauharnais leuchtenbergi hercegnő |
Testvére(i) | |
Házastársa | Lujza oránia–nassaui hercegnő |
Gyermekei | Lujza dán királyné Károly Oszkár södermanlandi herceg |
Vallás | svéd evangélikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz XV. Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1826-ban született a stockholmi királyi palotában, születésekor a Skåne hercege címet kapta. Édesapja Oszkár svéd koronaherceg, a későbbi I. Oszkár svéd király, édesanyja Joséphine de Beauharnais, Itália alkirályának lánya volt. Szüleinek ő volt legidősebb gyermeke, testvérei:
Apja törvénytelen kapcsolataiból további három féltestvére született. Bár édesanyjuk katolikus volt, a házassági szerződés értelmében a gyermekeket evangélikus hitre nevelték. Nevelőik között volt a svéd filozófus, Christopher Jacob Boström és Otto Aubert norvég tanár.
1856-ban és 1857-ben rövid ideig Norvégia alkirálya volt. Apja a betegsége miatt 1857. szeptember 25-én régensnek nevezte ki. Apja 1859-ben meghalt, ekkor lett Svédország és Norvégia királya. Svéd királlyá 1860. május 3-án,[1] norvég uralkodóvá pedig augusztus 5-én[2] koronázták.
Durva és nyers modora sokakban kétségeket keltett, hogy megfelelő népszerűségnek fog-e örvendeni, de a későbbiekben nagyon kedvelt uralkodó vált belőle. Uralkodását a mélyreható reformok és a liberális gondolkodásmód jellemezte. Uralkodása alatt – melynek jelmondata „Törvénnyel országot lehet építeni” (Land skall med lag byggas) volt – megfelelő közösségi (1862), egyházi (1863) és büntető (1864) törvénykezés került kidolgozásra. Az újító törvények bevezették az önkormányzati rendszert, valamint biztosították a vallásszabadságot és a törvény előtti egyenlőséget. 1865-66-ban segítette Louis De Geer-t a parlament, a Riksdag megreformálásában, melynek keretében az addig négykamarás (külön a nemességnek, a papoknak, a polgároknak és a parasztságnak) törvényhozást kétkamarássá alakították. A reform értelmében az alsóházat közvetlenül választották, (21. életévüket betöltött, a cenzushoz kötött, azaz csak a vagyonos, adót fizető polgárok szavazhattak) felsőházat pedig a vidéki és városi gyűlések nevezhették meg.[3] A népképviseleti alkotmány 1866. június 22-én lépett életbe, az első kormányfő pedig Geer lett.
A 19. század második felében felgyorsult az iparosodás, és Károly is nagy gondot fordított az infrastruktúra fejlesztésére, uralkodása alatt megannyi vasutat, csatornahálózat adtak át, továbbá széles távíróhálózatot alakítottak ki.
Lelkes híve volt a három északi királyság politikai és kulturális együttműködésének, az ún. skandinavizmusnak, s mint ilyen az 1864-es Schleswig-Holstein konfliktusban támogatást ígért Dániának, de miniszterei nem támogatták, így tényleges segítséget nem tudott nyújtani. A segítség elmaradásában közre játszott az a tényező is, hogy a nyugati hatalmak nem álltak mellé, így csak diplomáciai úton tudta valamelyest segíteni Dániát, melynek uralkodója jó barátja volt Károlynak. A norvégokkal azonban konfliktusba került,[4] mikor a norvég országgyűlés (storthing) 1859-ben el akarta venni Károly azon jogát, hogy Norvégiának helytartókat nevezzen ki, a király nem szentesítette ezt a határozatot. Később utóda, Oszkár a konfliktust úgy rendezte, hogy 1873-ban eltörölte a tisztséget.
A szépirodalom és zene iránt nagy rokonszenvvel viseltetett és maga is működött irodalmilag. Műveinek egy részét X. álnév alatt tette közzé. Munkáiban az iskolaüggyel és a börtönreformokkal foglalkozott, de kedvenc témája a hadügy volt. Munkái: Fösterbröderna (Stockholm, 1848); Heidi, Gylfes datter, En Vikingasana, Dikter. 1863-ban En samling dikter af C. (C. verseinek gyűjteménye) és 1865-ben Smärre dikter af C. (C. rövid versei) címmel jelentek meg verseskötetei, melyeket több nyelvre, köztük magyarra is lefordítottak. A festészettel is próbálkozott, főleg tájképeket festett. 1856 és 1870 között képzőművészeti kiállításokon is részt vett. Ismertebb képei: Motiv från Värmdö, 1865; Landskap från Gudbrandsdalen, 1866; Landskap från Hardanger, 1872; Norskt landskap, 1871. Térképészettel is foglalkozott, három térképén Svédország vasiparát, erdőterületét és domborzati viszonyait ábrázolta.
1850. június 19-én, Stockholmban feleségül vette Lujza holland királyi hercegnőt, I. Vilmos holland király unokáját. A házaspár jellemében és személyiségében teljesen más volt; Lujza imádta férjét, míg férje inkább más nőket részesített előnyben. Szeretői között voltak a kor legnépszerűbb színésznői: Hanna Styrell és Elise Jakobsson-Hwasser, akik mellett visszahúzódó felesége háttérbe szorult. Házasságukból két gyermek született:
Károly kitűnő vadász, sportember és táncos hírében állt. Egy esés következtében csípőrándulást szenvedett, sebesülése nem látszott súlyosnak, azonban szeptember 18-án elhunyt. Károly király 1872-ben bekövetkezett halálakor fiú örököse nem lévén öccse, Oszkár örökölte a trónt. A svéd királyok szokásos temetkezési helyén, a Riddarholmskyrkanban helyezték örök nyugalomra. Bár egyenes ági leszármazottai nem ültek a svéd trónon, lánya révén Dánia, Luxemburg, Görögország, Belgium és Norvégia királyi családjaiba is bekerültek leszármazottai.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.