Újszövetség

Az Újszövetség vagy Újtestamentum a keresztény bibliai kánon második része. Jézus tanításait, életét és személyét, valamint az első századi kereszténység eseményeit tárgyalja. Az Újszövetség hátterét, a keresztény Biblia első részét Ószövetségnek (Héber Biblia) hívják, ezt a két részt együtt a keresztények Szentírásnak tekintik.^[5] Az Újszövetséget zömmel az 1. század második felében, továbbá a 2. század elején írták.^[1][6]

Újszövetség
(Újtestamentum)
Az Újszövetség részlete egy 3. századi papiruszon
Szerző	15-16 szerző [1]
Eredeti cím	Ἡ Καινὴ Διαθήκη
Megírásának időpontja	1−2. század [1]
Nyelv	koiné görög
Témakör	vallási tanítások, intések, őskeresztény történelem, próféciák
Műfaj	könyvgyűjtemény
Részei	→a Biblia könyvei
Kiadás
Magyar kiadás	sok kiadás [2][3][4]
Külső hivatkozás	http://www.biblia.hu/
A Wikimédia Commons tartalmaz Újszövetség témájú médiaállományokat.

Szent Biblia a "Könyvek Könyve", "Scriptura Sacra", "Isten Igéje"

Az Újszövetség elnevezése

A keresztény Biblia két részének elnevezésére a szövetség és a testamentum szavak egyaránt használatosak. A magyar Újszövetség a görög Ἡ Καινὴ Διαθήκη (Hé Kainé Diathéké) ill. a latin Novum Testamentum fordítása. Az Újtestamentum (vagy régiesen Új Testamentom) elnevezés a latin alakot őrzi.

Rembrandt: Máté evangélista és az angyal

• Az Újszövetség név bibliai magyarázata

A Héber Biblia több szövetséget is említ Istennel, amelyek közül a legfontosabbat Mózes népével kötötte Isten az Egyiptomból való kivonuláson és a Tízparancsolaton keresztül. Isten kőtáblákra írta fel a törvényeket, amelyeket a zsidó népnek be kellett tartani. Ha nem tartották be, bűneik miatt egy helyettesítő áldozatot kellett bemutatniuk az Istennek felajánlott újszülött bárány vérével. Az új szövetség elnevezés erre a régebbi szövetségre utal vissza, amely régebbi szövetséget ószövetségnek neveznek.

Ezen újabb szövetség meghirdetése Jeremiás próféta látomására nyúlik vissza, amikor így szól:

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr: és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (…)

(Ószövetség, Jeremiás könyve, 31:31-32; fordította Károlyi Gáspár)

Az új szövetségről maga Jézus Krisztus is beszélt, amikor az utolsó vacsorán az ünnepi bor elfogyasztása előtt így szólt a tanítványaihoz: E pohár az új szövetség, az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 22,20).

Pál apostol azt tanítja A zsidókhoz írt levélben, hogy Názáreti Jézus új szövetséget kötött Isten és az emberiség között. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség ellentmond annak, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején (lásd: a zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezet). A korai keresztények úgy tartották, hogy a Jézus után írt könyvek megerősítették ezt az új szövetséget, ezért nevezték el azokat az új szövetség könyveinek vagy egyszerűen Újszövetségnek, a korábbi könyveket pedig Ószövetségnek.

• Az újtestamentum szó

A latin nyelvű bibliafordításokban a görög Diathéké („szövetség”) kifejezés visszaadására a kissé eltérő konnotációjú testamentum szót használták, amely hétköznapi jelentése „végrendelet”. Lényegében azonban mind a görög, mind a latin szó a héber ברית (berith, brisz) "szövetség" szót kívánják visszaadni, bár a latin kifejezés ugyanakkor keresztény szemszögből át is értelmezi azt. A 2. században élt Tertullianus volt az első, aki a Biblia két részére a vetus testamentum (régi testamentum) és novum testamentum (új testamentum) szavakat használta, például Marcion ellen című munkája 3. könyvében.

Az Újszövetség keletkezése

Jézus semmit sem írt. A történetkritikai bibliakutatás álláspontja szerint az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint feltehetőleg átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban se nem az evangélisták, se nem az apostolok írták.

A könyvek szövege

A Jézus és az apostolainak életéről szóló történetek évtizedekig szájhagyomány útján terjedtek. Amikor az 1. század második felétől, végétől leírták, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján tudjuk, hogy az Újszövetség későbbi könyveinek másolása során a közkézen forgó iratok sok változáson mentek keresztül,^[7] figyelmetlenségből egyes szavakat kihagytak, néha akár egész mondatokat,^[7] vagy épp megismételték azokat, változott a fogalmazásmód, egyes szavakat megváltoztattak, a bizonyítható „pontatlanságokat” kijavították és így tovább.^[8] A fennmaradt újszövetségi szövegek egyik szembetűnő jellegzetessége, hogy az iratok legkorábbi másolatai sokkal jobban különböznek egymástól, mint a későbbi középkoriak, amelyek már szigorúbb ellenőrzés alatt készültek.^[7]

A kéziratokban a bizonyos fajta változtatásokat, például az összehangolást, egy szónak egy másikra cserélését stb., egyre következetesebben hajtották végre, olyannyira, hogy a másolatok hasonló változtatásokat tartalmaztak.^[7]

A 2. század közepétől már elegendő kézirat létezett ahhoz, hogy a másolók egy adott bibliai szakasz különböző példányainak összehasonlítása után el tudják dönteni, hogy a szöveg melyik formáját másolják le.^[7]

A mai szövegkritikusok egyetértenek abban, hogy a másolatok hasonlósága alapján háromféle szövegtípus alakult ki: ^[7]

• alexandriai (wd)
• nyugati (wd)
• bizánci (wd)

Ennek ellenére sok teológus azt állítja, hogy az egymástól kicsit eltérő szövegváltozatok nem befolyásolták az Újszövetség tanítását.^[9]

Szerzőség

Az Újszövetség könyveinek feltételezett keletkezési ideje és szerzője. Eredeti kéziratban egyik könyv sem maradt fenn. Az utolsó oszlopban a legkorábbi másolattöredék eredetének dátumát jeleztük.

Könyv	Keletkezési idő és szerző a hagyomány alapján [10]	Történetkritikai módszer [10] és egyéb, széles körben elterjedt nézet alapján [11]	Első ismert másolattöredék keletkezése
Máté	40-70 között Máté	80–90 ismeretlen szerző	150-200 között[12]
Márk	40-70 között Márk	70 körül [13], az elsőként keletkezett kanonikus evangélium névtelen szerző	250 körül[14]
Lukács	61-63 között Lukács	80–90 között,[15][16] de bizonyítékok vannak arra, hogy még a 2. században is átdolgozták.[17] névtelen szerző	175–250 között[18][19]
János	90–110 között [20] János	az 1. század vége vagy a 2. sz. eleje Nem János evangélista, hanem ismeretlen szerző[21]	125–160 között[22]
Apostolok Csel.	63-80 Lukács	80–120 között [23]	250 körül
Római levél	55-58	57-58	175-225 között [24]
1-2. Kor. levél	57-58	55-57	175-225 között [24]
Galata levél	55-58	55	175-225 között[24]
Efézus levél	kb. 62 Pál	80–100 között [25][26][27] Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[28]	175-225 között[24]
Filippi levél	61-64	54-55	175-225 között[24]
Kolossé levél	62 Pál	62 körül vagy 70 után Pál nevét használó ismeretlen szerző (pszeudoepigráf)[28]	175-225 között [24]
1. Thessz. levél	51-52	50-51 körül	175-225 között[24]
2. Thessz. levél	52	51 körül vagy 70 után bizonytalan szerző	300 körül[29]
1-2. Timótheushoz írt levél	63, 66	100 körül [30] Pál nevét használó pszeudoepigráf [31]	350 körül[32]
Titusz levél	kb. 65	100 örül [30] Pál nevét használó pszeudoepigráf (hamis forrásmegjelölésű) levél [31]	200 körül[33]
Filemon levél	kb. 62	55-60 körül	3. század[34]
Zsidókhoz írt lev.	kb. 63 Pál	70-90 a páli teológia hatása alatt álló ismeretlen szerző	2-3. század[35]
Jakab levele	44-49 között Jakab	az 1. század végén ismeretlen szerzőjű hamisítvány (pszeudoepigráf)[36][37]	3. század[38]
Péter 1. levele	66 körül Péter	75-90 között,[30] Nem Péter, hanem egy ismeretlen szerző[39][40]	3-4. század[41]
Péter 2. levele	67 körül Péter	2. század eleje [30] nem Péter, hanem egy ismeretlen szerző[42][43]	3-4. század[41]
János 1-3 levele	1. század végén János	90-110 [44] Egyik levelet sem János apostol írta.[45]	3. század[46]
Júdás levele	kb. 67-70 Júdás	bizonytalan keltezésű, nem Júdás, más valaki írta[47]	3-4. század[41]
Jelenések	95-96 János	Leginkább 95 körül,[11] Nem János, hanem a nevét használó ismeretlen személy.[48]	150-200 között[49]

Ősi kéziratai

Az Újszövetség mai könyveinek eredeti kéziratai elvesztek. A legkorábbi fennmaradt újszövetségi kézirat, a 125 körül Egyiptomban készült ún. Rylands-papirusz János evangéliumának egy töredékét őrizte meg. A legkorábbi fennmaradt kódex pedig a 4. század első felében keletkezett ún. Sínai kódex.

Az Újszövetség legkorábbi kéziratai három formában maradtak ránk:

• görög kéziratok

A görög kéziratok különböznek egymástól az írás anyagában (papirusz, pergamen), és írás módjában (egyszerű kéziratok és majuszkulák).

• régi fordítások

Ősfordításoknak nevezik az újszövetség szír, latin és kopt nyelvű ókori fordításait. A szír és a latin 200 évvel régiebbek a koptnál. A szír fordítások közül a legismertebb a Peshitta. A latin fordítások közül a legismertebbek a Vetus Latina és a Vulgata (az előbbi javított változata). Két kopt fordítást ismerünk: az egyiket a 3. század közepéről és egy másikat néhány évszázaddal későbbről.

• az egyházatyák idézetei

Az első századok egyházatyái írásaikban, kommentáraikban több tízezer újszövetségi szöveget idéznek.

Az Újszövetség fennmaradt korai (4-9. század) kéziratainak jelenleg ismert száma 5686, valamint több mint 19000 korai fordítás létezik. Fontosabb kódexek: Codex Vaticanus (350 körül), Codex Sinaiticus (4. század eleje), Codex Alexandrinus (5. század), Efrém újraírt kódexe (5. század, teljes Bibliának készült), Béza kódex (5-6. század, görög-latin kétnyelvű kódex), Washingtoni Kódex (4. század vége, az evangéliumokat tartalmazza).

Kanonizáció

Az első századokban rengeteg irat forgott közkézen, amelyek Jézus, a családja és az apostolainak életéről tudósítottak. Azok az iratok, amit az evangélistáknak vagy az apostolok írásának tulajdonítottak, bekerültek a későbbi keresztény Szentírásba, mint amely írások kánoni tekintéllyel bírnak.

Bővebben: Az Újszövetség kanonizációja

Az Újszövetség tartalma

Az Újszövetséget alkotó 27 könyvet és iratot, az úgynevezett kanonikus könyveket Athanasius, Alexandria püspöke állapította meg először 367-ben, 39-es ünnepi körlevelében a saját egyházmegyéje területére. A gyűjteményből kihagyott könyveket apokrif iratoknak nevezik.

Lásd még: Újszövetségi apokrifek

Evangéliumok

Az evangéliumok Jézus Krisztus földi munkásságát mutatják be. Tartalmazzák Jézus tanításait és jövendöléseit. Tudósítanak Jézus születéséről és haláláról, és bemutatják hogyan hívta el az apostolokat.

• 1. Máté evangéliuma
• 2. Márk evangéliuma
• 3. Lukács evangéliuma
• 4. János evangéliuma

Történeti könyv

• 5. Az apostolok cselekedetei

Az apostolok hittérítő útjairól szólnak, miképpen hirdetik Jézus tanait, létrehozva egy új vallást. Beszámolnak arról is, miképpen jutott el az új vallás, a kereszténység a Római Birodalom szívébe, Rómába is. A könyv nagyobb része Pál apostol missziós útjairól szól, aki az evangéliumot elvitte a „pogányokhoz”.

Apostoli levelek

• Pál levelei (a hagyomány alapján; fele nem Pál munkája ^[50])
  • 6. Pál levele a rómaiakhoz
  • 7. Pál első levele a korinthosziakhoz
  • 8. Pál második levele a korinthosziakhoz
  • 9. Pál levele a galatákhoz
  • 10. Pál levele az epheszosziakhoz
  • 11. Pál levele a filippieknek
  • 12. Pál levele a kolosszébeliekhez
  • 13. Pál első levele a thesszalonikaiakhoz
  • 14. Pál második levele a thesszalonikaiakhoz
  • 15. Pál első levele Timótheoszhoz
  • 16. Pál második levele Timótheoszhoz
  • 17. Pál levele Titushoz
  • 18. Pál levele Filemonhoz
• 19. A zsidókhoz írt levél
• Egyetemes levelek
  • 20. Jakab levele
  • 21. Péter első levele
  • 22. Péter második levele
  • 23. János első levele
  • 24. János második levele
  • 25. János harmadik levele
  • 26. Júdás levele

Apokalipszis

• 27. A jelenések könyve

Bibliográfia

• Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Bp., Gondolat, 1972
• Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel kiadó 1997
• Benyik György: Az újszövetségi szentírás, Szeged, JATE Press, 1995

Érdekességek

• A Káldi György-féle szentírásfordítás (nyelvében megújítva, javítva a Neovulgáta alapján) székely-magyar rováskiadása 2011 karácsonyára készült el.^[51]

Kapcsolódó szócikkek

• Az Újszövetség kanonizációja
• Újszövetségi apokrifek
• A Biblia írói
• Ókori görög irodalom