243 Ida

A 243 Ida aszteroida a Kisbolygóövben. 1884. szeptember 29-én fedezte fel Johann Palisa Bécsben. Az első aszteroida, amelyről fölfedezték, hogy holdja van (a Dactyl). Az öv harmadik legnagyobb objektuma. A Galileo űrszonda 1993. augusztus 28-án elrepült mellette.

Ez a szócikk a kisbolygóról szól. Hasonló címmel lásd még: Ida.

243 Ida
A 243 Ida, tőle jobbra apró holdja, a Dactyl.
Felfedezése
Felfedező	Johann Palisa
Felfedezés ideje	1884. szeptember 29.
Felfedezés helye	Vienna Observatory[1]
Névadó	Ida
Ideiglenes név	1988 DB1 A910 CD A884 SB
Kisbolygókategória	Kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha	October 17, 2024
Aphélium távolsága	2,99 CsE
Perihélium távolsága	2.73 CsE
Fél nagytengely	2,86 CsE
Pálya excentricitása	0,04569
Orbitális periódus	4,84 év
Közepes anomália	151,06°
Inklináció	1,14°
Felszálló csomó hossza	324,18°
Perihélium szöge	107,96°
Központi égitest	Nap
Holdak	Dactyl (hold)
Fizikai tulajdonságok
Méret	32 km
Átlagos átmérő	32 km
Tömeg	4,2×1016 kg
Átlagos sűrűség	2,6 g/cm³
Felszíni gravitáció	0,3 centiméter per négyzetmásodperc 1,1 centiméter per négyzetmásodperc
Forgási periódus	4,63 óra
Albedó	0,262
Abszolút fényesség	9,94 magnitúdó
A Wikimédia Commons tartalmaz 243 Ida témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon Wikidata Segítség

Holdja

A Galileo űrszonda 1993. augusztus 28-án fényképezte le. 1994. február 17-én a visszaküldött fényképeken fedezték fel a holdat. Kezdeti jelzése S/1993 (243) 1 volt.

A Dactyl átmérője 1,4 km, 1,54 nap alatt kerüli meg az Idát, 108 km átlagos távolságban, 9°-os elhajlással az Ida egyenlítői síkjához képest. A hold pályája nem pontosan ismert, mert a Galileo űrszonda majdnem a pályasíkban repült el mellettük.

Még nem tisztázódott a Dactyl eredete. A két fő elmélet szerint az Idával egyszerre jött létre, vagy egy későbbi becsapódás során keletkezett. Mindkét elméletnek vannak hiányosságai.

Fizikai tulajdonságai

Az Ida szabálytalan (krumpli) alakú. Átmérője 32 km, forgásideje 4,63 óra, sűrűsége 2,2-2,9 g/cm³.

Az Ida kisbolygó kráterezett felszíne