A1-es autópálya (Horvátország)

Az A1 autópálya (horvátul: Autocesta A1) délkelet felé haladva köti össze Zágrábot Dubrovnikkal. Leggyakrabban Zágráb-Dubrovnik autópályaként említik, de nem ez a hivatalos elnevezése. Az autópályán útdíjat kell fizetni, kivéve a zágrábi körgyűrűhöz tartozó részét az északi végén.

Autocesta A1
Az A1-es autópálya Dalmatina, Croatica - (Dalmát, Horvát autópálya)
Úttípus	autópálya
Része ennek	E67 E71
Útfenntartó	Hrvatske autoceste
Tulajdonos	Horvátország
Építkezés	1970-
Hossza
elkészült	484,6 km
épül	0 km
tervezett	91,5 km
Ország	Horvátország
Tartományok	Zágráb Zágráb megye Károlyváros Lika-Zengg Zára Šibenik-Knin Split-Dalmácia Dubrovnik-Neretva
Az út eleje	Zágráb (A3)
Az út vége	Dubrovnik
A Wikimédia Commons tartalmaz Autocesta A1 témájú médiaállományokat.

Története

Az autópálya Maslenica közelében

Horvátország függetlenedését követően a mai A3-as autópálya helyett az A1-es autópálya tölti be immár az ország legfontosabb közlekedési tengelyét, mivel a hosszan elnyúló tengerpart és kikötővárosok: Zára, Split és Dubrovnik szárazföldi összekötését is biztosítja.

A kiépítés a horvát tavasz időszakának politikai és erőviszonyait és annak leverésének következményeit jól tükrözi. Az 1970-es években a horvát törekvések átmeneti megerősödésével célja volt a vezetésnek, hogy Zágrábot és a tengerpartot autópályával kösse össze. A Jugoszlávián belüli konfliktus, azaz a horvát tavasz leverésével és a zágrábi vezetés háttérbe szorításával, valamint a Belgrád vezetés megerősödésével az építkezéseket évtizedekre leállították. Az elkészült pálya a délszláv háború végéig is csak Károlyvárosig megépült kis szakaszon tartott.

Az építkezés 1970-ben indult. A majd 40 km-es útpályán a gyors kivitelezés érdekében egyetlen csomópont létesült. Átadására 1972-ben került sor, majd a folytatását tervezték, azonban arra már sosem került sor a jugoszláv érában.

A szerb-horvát háborúban a frontvonal 1995-ben alig öt kilométerre húzódott Károlyvárostól és súlyos támadások is érték. Az autópálya biztosította 40 km-re lévő fővárosból a horvát területek kiszolgálását. Az építkezéseket a független Horvátország folytatta 1999-ben az eredeti célok szerint a tengerpart irányába. A 2001-ben elkészült útszakasz magába foglalja a Drežnik viadukt 2485 m hosszú műtárgyát is.

2008 decemberében Ravčaig átadták a forgalomnak az utat.^[1]

2013. december 20-án átadásra került az autópálya újabb déli szakasza és az A10-es autópálya Bosznia-Hercegovina felé menő 7,5 km-es ágának csatlakozása Ploce csomóponttól. Az ipszilonban elágazó A1-es sztráda 16,1 kilométeres szakasza az eddigi déli végponttól, Vrgoractól Ploce csomópontján keresztül Karamatićiig tart, Dubrovnik felé közelítve. A hegyvidéki terepen haladó sztrádaszakaszon hét viadukt, két-két felüljáró és aluljáró, valamint négy alagút épült, a beruházás 1,7 milliárd kuna (mintegy 66,5 milliárd forint) költséggel készült el.^[2]

Építés éve	Szakasz	Hossza	Átadás	Összes hossz
1970	Az építési munkák kezdete			000,000 km
1970 – 1972	Zágráb – Károlyváros	039,280 km		039,280 km
1999 – 2001	Karlovac – Vukova Gorica	018,160 km		057,440 km
	Elkészült 1972 – 2001. között			057,440 km
2001 – 2003	Vukova Gorica – Bosiljevo 2	007,810 km	2003. június 26.	065,250 km
2001 – 2003	Bosiljevo 2 – Mala Kapela-alagút	039,289 km	2003. június 30.	104,539 km
20011– 2003	Gornja Ploča – Zára 2	054,422 km	2003. június 30.	158,961 km
	Elkészült 2001 – 2003. között			101,521 km
2002 – 2004	Mala Kapela alagút– Gornja Ploča	100,873 km	2004. július 15-24.	259,834 km
2002 – 2004	Zadar 2 – Pirovac	037,010 km	2004. június 30.	296,844 km
2002 – 2004	Vrpolje – Dugopolje	044,743 km	2004. június 30.	341,587 km
2001 – 2005	Mala Kapela-alagút	005,250 km	2005. június 26.	346,837 km
2002 – 2005	Pirovac – Vrpolje	033,511 km	2005. június 26.	380,348 km
	Elkészült 2004 – 2005. között			221,387 km
2005 – 2007	Dugopolje – Šestanovac	036,872 km	2007. június 27.	417,220 km
	Elkészült 2006 – 2007. között			036,872 km
2006 – 2008	Šestanovac – Ravča	040,270 km	2008. december 22.[3]	457,490 km
	Elkészült 2008-ban			040,270 km
2008 – 2011	Ravca – Vrgorac	010,330 km	2011. június 30.[4]	468,500 km
	Elkészült 2013. december 20-án			'016,100 km
2007. október 24. – 2013	Vrgorac – Karamatići	16,100 km	2013. december 20.[5]	484,600 km

A Sveti Rok-alagút és a Maslenica-híd már 1993-ban elkészült. A Mala Kapela-alagút és Gornja Ploča közötti 101 km-es szakasz átadása volt a legnagyobb autópálya szakasz avatás, amit valaha Horvátországban egy napon forgalomba helyeztek.

Tervezett folytatása

A jelenlegi tervek szerint az A1-es autópálya vezetne Dubrovnikon át Montenegróba. A szakasz tervei azonban még nem ismeretesek. Az úthálózat része a Triesztből induló Görögországig tartó Adriai-Jón autópályának (horvátul: Jadransko-jonska Autocesta).

A további déli folytatásának a legnagyobb kihívása a Bosznia-Hercegovina Neum várost érintő (5–6 km-es) korridor út vagy a bosnyák tengerpartot a Pelješac-félszigeten át elkerülő Pelješac híd építését jelentő, de végig horvát felségterületen haladó autópálya kialakítása.

A korridor út szerint Opuzen után az autópálya nem Pelješac, hanem Bosznia felé fordulna, és egy 30 kilométeres szakasz után csatlakozna be a Dubrovnikhoz vezető 8-as útba. Ebből 5,5 kilométernyi rész boszniai területen haladna, amelyet a horvátok biztosítanának kerítésekkel és biztonsági kamerákkal. 2012-ben megkezdődtek a puhatolózó tárgyalások a horvát és a boszniai közlekedési miniszter között, egy esetleges Bosznián átvezető útvonalról. Bosznia természetesen támogatja a főleg horvát vagy uniós pénzekből megépítendő autópályát vagy kétszer kétsávos autóutat, hiszen ehhez csatlakozhat később, és a horvátok nem építenék így meg a tengeri kijáratot többé-kevésbé eltorlaszoló hídjukat.

A másik terv szerinti Pelješac híd építése 2007-ben elkezdődött a földmunkákkal, majd le is állt, ugyanis a mai napig nincsenek konkrét tervek és források a folytatásra. A költségeket összesen 2 milliárd kunára (kb. 78 milliárd forint) becsülték. Az új kormány azonban 2012-ben és korábban ellenzékben sem támogatta e a gigaberuházást, főleg a hatalmas költségei miatt. Korábban felmerült, hogy híd helyett kompokkal kellene az autókat átszállítani a félszigetre, vagy inkább alagutat kellene fúrni. Ezzel a megoldással a tengerparti Neum települése járna a legrosszabbul, hiszen az átutazó turizmus megszűnne. Ugyanakkor az ország európai uniós tagságával és majdani schengeni egyezményhez való csatlakozásával a biztonsági kérdéseket is meg kell oldani.^[6]

A középtávú alternatívák szerint tranzit autópálya épülhetne a Neum folyosón. A Pelješac híd építését az EU vehetné át és a 75 százalékát finanszírozhatná. Azt megerősítették, hogy az Európai Bizottság előzetes megvalósíthatósági tanulmánya szerint a két változat a híd, a bekötő utak és az út között a Peljesac-félszigeten átvezető útvonal kapta a legtöbb szavazatot a számos lehetőség közül.

2013-ban újabb késedelem tárgyalásokat követően az Európai Bizottság javaslata volt, hogy a Marco Polo II.program (célja: a közútról környezetbarátabb szállítási módok felé terelje a fuvarozást^[7])szerint tengeren úszó híd épüljön (norvég és Seattle példák alapján), amelynek építése költsége több mint 60 millió euró lenne és mindössze kilenc hónap alatt elkészülhetne. Középen a hajóforgalom számára felnyitható résszel. A költségeket koncesszió alapján magánbefektetők állhatnák.^[8]

Csomópontok és pihenőhelyek

Csomópontok, pihenőhelyek és hidak

(1) Lučko (Zágráb)     Hiba: {{{1}}} Lučkoi fizetős kapu (Naplatna postaja) Stupnik-nyugat pihenőhely (Odmorište Stupnik-zapad) (Crodux) – Dubrovnik irányába Demerjei fizetős kapu – Zágráb irányába (1a) Donja Zdenčina Desineci pihenőhely (Petrol) (2) Jasztrebarszka (Jastrebarsko) Draganić pihenőhely (Tifon) Kulpa folyó (189 m) (3) Károlyváros (Karlovac) Drežnik viadukt (2485 m) Velika Jelša viadukt (207/167 m) Katušin viadukt (181 m) Sveti Marko alagút (280 m) Dobra folyó (546 m) Dobra viadukt (376 m) (4) Novigrad na Dobri Vukova Gorica pihenőhely (INA) (5) Bosiljevo 1 Varoš viadukt (402 m) (6) Bosiljevo 2   Dobra folyó (173 m) Dobra pihenőhely' (Tifon) Bistrica folyó (171 m) (7) Ogulin Krajine viadukt (356 m) Mlijanica folyó (488 m) Bjelobrajdići folyó (293 m) Modruš 1 viadukt (545 m) Modruš 2 viadukt (253 m) Modruš 3 viadukt (172 m) Modrus pihenőhely Mala Kapela-alagút (5801 m) Jezerane pihenőhely Mokro Polje viadukt (655 m) Mokro Polje Jezerane (655 m) (8) Brinje Zeleni Most viadukt (150 m) Borići viadukt (496 m) Brinje pihenőhely (INA) Brinje alagút (1561 m) (9) Žuta Lokva Babića most (251 m) Brloška Dubrava pihenőhely Oreškovići viadukt (339 m) (10) Otocsán Brezik alagút (398 m) Gacka folyó (466 m) Obilje viadukt (251 m) Vršci viadukt (337 m) Plasina alagút (2300 m) Ličko Lešće pihenőhely Pećine viadukt (361 m) Grič alagút (1244 m) Janče pihenőhely (OMV) (11) Perušić Lički Osik pihenőhely (12) Gospić Vučjak viadukt (368 m) Jadova pihenőhely Zir pihenőhely (INA) (13) Gornja Ploča (14) Sveti Rok Krpani viadukt (370 m) Krpani alagút (179 m) Sveti Rok-alagút (5727 m) Marune pihenőhely Crna Draga viadukt (301 m) Ledenik alagút (760 m) Bristovac alagút (688 m) Čelinka alagút (213 m) Bričević viadukt (208 m) Jasenice pihenőhely (Tifon) Rovanjska viadukt (258 m) (15) Maslinica Maslenica-híd (378 m) Posedarje viadukt (215 m) (16) Posedarje (17) Zadar 1 Zemunik Gornji pihenőhely (18) Zadar 2 Nadin pihenőhely (OMV) Raštević viadukt (161 m) Kličevica-híd (215 m) (19) Benkovac Pristeg pihenőhely (20) Pirovac Guduča-híd (251 m) Prokljan pihenőhely (INA) Mokrice viadukt (341 m) (21) Skradin Krka híd (391 m) Krka pihenőhely Draga viadukt (315 m) (22) Šibenik Protege viadukt (262 m) Dubrava viadukt (179 m) Dabar-híd (350 m) Vrpolje pihenőhely (Lukoil) (23) Vrpolje Pištet viadukt (179 m) Sitno pihenőhely Dubrava alagút (853 m) Garišta viadukt (399 m) Ljubeč viadukt (214 m) Kesića Draga viadukt (162 m) (24) Prgomet Gajina viadukt (319 m) Radošić pihenőhely Bejići viadukt (217 m) Rodina Glavica viadukt (150 m) (24a) Vučevica 6115 Kozjak pihenőhely (INA) Konjsko alagút (1198 m) (25) Dugopolje Zaranač alagút (375 m) Bijakuše viadukt (328 m) Perići viadukt (208 m) Bisko alagút (520 m) Bulati viadukt (148 m) (26) Bisko Rošca alagút (150 m) Konščica alagút (150 m) Srijane viadukt (504 m) Vrankovića ograda alagút (150 m) Mosor pihenőhely (Petrol) Crna brda alagút (422 m) Stražina alagút (584 m) (27) Blato na Cetini Cetina-híd (148 m) (28) Šestanovac (29) Zagvozd Rašćane Gornje pihenőhely (INA) (30) Ravča Umac alagút (440 m) Crip viadukt (504 m) Kotezi viadukt (1226 m) (30a) Vrgorac Šubir alagút (825 m) Dusina pihenőhely (31) Ploče   (terv.) Dubrovnik

Európai útszámozás

Szám	Útvonal
	Zágráb (Čvor Lučko) - Bosiljevo
	Zágráb (Čvor Lučko) - Split (Čvor Dugopolje)

Műtárgyak

Horvátország leghosszabb alagútja a Mala Kapela alagút, amely Zágráb és Split között található az autópályán. A változó domborzati viszonyok következtében a kivitelezés elé komoly kihívást támasztott a sok mélyépítési szerkezetek, amely az útpálya 10,8%-t kiteszik. A csak a Zágrábtól Ploceig tartó 460 km-es szakasz 23,9 km-e alagutakban, míg 25,6 km hosszan hidakon halad. Az 1000 m-nél hosszabb műtrágyak:

• Drežnik Viadukt a Kulpa folyó felett, egyben a 2485 m-es híd a leghosszabb híd Horvátországban;
• Mala Kapela alagút- 5.761 m / 5801 m, a leghosszabb alagút a Horvátországban;
• Brinje alagút 1.540  / 1561 m;
• Plasina alagút 2.300  / 2300 m;
• GRIC alagút 1244 m / 1.244 m;
• Sveti Rok alagút 5.679 m / 5727 m (a második leghosszabb alagútja Horvátországnak);
• Konjsko alagút 1.198 m / 1198 m.

Az alagutak mindkét irányba haladó pályával elkészültek.

Az útvonalon található a Krka folyó felett átívelő Krka híd.

Fenntartása

Díjfizetés

A Popovec és Zágráb közötti szakaszon díjmentesen használható. Az autópályán a mai elvárásokhoz képest rendkívül elavult, sorompós díjfizetési rendszer működik. Az A1-es autópálya Zágrábtól Dubrovnik irányába az új szakasszal együtt 484 kilométer hosszú, díja a személygépkocsik számára 228 horvát kuna (8900 forint). A Bosznia-Hercegovina felé tartóknak az új, A10 jelű szakaszon Zágrábtól a határig 229 kunát (8960 forintot) kell fizetniük.^[2]

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Autocesta A1 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.