Jegenyefenyő

A jegenyefenyő vagy bálványfenyő (Abies) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe és a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó növénynemzetség mintegy negyven fajjal.

Jegenyefenyő
Közönséges jegenyefenyő
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies) Mill.
Fajcsoportok
A. sect. Abies, A. sect. Balsamea, A. sect. Grandis, A. sect. Pinsapo, A. sect. Piceaster, A. sect. Momi, A. sect. Amabilis, A. sect. Pseudopicea, A. sect. Oiamel, A. sect. Nobilis, A. sect. Bracteata, A. sect. Nordmanniana.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Jegenyefenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Jegenyefenyő témájú kategóriát.

A jegenyefenyő elterjedése Eurázsiában

A jegenyefenyő elterjedése Amerikában

Abies amabilis leveleinek fonáka a két viaszcsíkkal

Elterjedése

A többi fenyőhöz hasonlóan az északi flórabirodalomban honos; egyes fajai Eurázsiában, mások Észak-Amerikában élnek. A legtöbb fajt Észak-Amerikában, illetve Délkelet-Ázsiában találjuk. Európában, ahol csak néhány faja fordul elő,^[1] elterjedési területe a lucfenyőéhez közeli. Síkvidéken már csak a kontinens északi részén fordul elő; ettől délebbre a hegyekben nő, mint a legmagasabbra kapaszkodó erdőalkotó faj. A közönséges jegenyefenyő a 19. század elején még az Északi Kárpátokban is gyakori volt, de a nagyüzemi erdőgazdálkodás bevezetése után állományainak többségét a gyorsabban növő közönséges lucfenyővel váltották fel.

Megjelenése

Kedvező feltételek mellett a jegenyefenyő akár 60 méter magasra is megnő. Törzsének átmérője elérheti az egy métert, életkora az ötszáz évet. A törzse pirosas-barna, a fenyőfélék többségénél világosabb,^[1] kérge sekélyen barázdált. Ágai sűrű örvökben nőnek, koronája kúp alakú. Az alsó ágak közvetlenül a föld felett nőnek ki, és a talajjal érintkezve legyökereznek.

Gyökerei többé-kevésbé vízszintesek; sekélyen terülnek szét, ezért a jegenyefenyő vékony talajréteggel takart, sziklás felszíneken is megél. A talaj felszínén is kúszó gyökerek zárt erdőben sűrű szövedéket alkotnak.

A jegenyefenyőt egytűs fenyőnek is nevezik, mert a legtöbb faj négyszögletű, ritkán oldalvást lapított tűi egyesével, fésűsen sorakoznak a hajtásokon. A szúrós tűlevelek kb. 3 cm hosszúak, felül sötétzöldek, az alsó oldalukon két ezüstfehér sávval, amiken gázcserenyílások és viaszpöttyök sorakoznak. A levélalap korongszerűen kiszélesedik, ezért a száraz levelek nem hullanak le. Illóolajaik nem szabadulnak fel; a levelek illatát csak akkor érezhetjük, ha megdörzsöljük őket.

Porzós virágzata az előző évi törpehajtásokon nő a tűk hónaljában – egy-egy hajtáson 2–6 barka. A zöldes-barnásból kárminvörösre érő, erősen gyantás tobozok a hajtások csúcsain nőnek; a hengeres tobozok a korona felső részén függőlegesen állnak, mint a gyertyák. A toboz pikkelyei spirálisan rendeződnek el. Tobozai még a megtermékenyülés évében beérnek, és utána (ősz végén – tél elején)^[1] – a cédrusokhoz hasonlóan, a többi fenyővel ellentétben – még a fán széthullanak, tehát télen és tavasszal soha nincsenek rajta tobozok.

Életmódja

Kedveli a nedvességet (a bőséges csapadékot és a nagy páratartalmat egyaránt), jól tűri az árnyékot, az alacsony hőmérsékletet. Csemetéje az első néhány évben alig nő; csak 4-6 esztendős korában kezd megnyúlni. Csak 20–30 esztendős korában kezd erőteljesebben növekedni, és 50 esztendős kora előtt nemigen érlel magvat, utána viszont annyit, hogy koronája némelykor eltörik a töméntelen toboz terhe alatt. Öt esztendőnként különös bőséggel magzik. Egyes fajai kiválóan tűrik a szélsőséges viszonyokat, míg másokat a magyar éghajlaton nagyon nehéz megtartani.

Felhasználása

Sárga fáját az évgyűrűk pirossal csíkozzák. A jó minőségű fát főleg az építőiparban, az ácsmunkáknál hasznosítják, de a fafaragók és a hangszerkészítők kedvelt fája is. Alárendelten a papír- és cellulózipar is hasznosítja.

Megkeményedett, szemcsés gyantáját vad tömjénnek hívják, és sokáig az igazi tömjént hamisították vele. Az erdeifenyőnél kevesebb gyantát ad, ezért egy-egy fán komolyabb kártétel nélkül csak egy-két lék vágható.

Az ókori görögök evezőket és hajókat készítettek belőle.

Kertészeti célokra forgalmazott példányait Magyarországon öntözött kertbe, parkba célszerű telepíteni. Törpe változatai kiváló sziklakerti növények.

Fontosabb kertészeti változatai

• Abies concolor 'Horstmanns' – ezüstkék lombú változat.
• Abies lasiocarpa var. arizonica 'Glauca Compacta' – lassan növő, szabályos kúp alakú, sűrű ágrendszerű fajta, intenzív ezüst színű lombbal.
• koreai jegenyefenyő (Abies koreana)
• Abies koreana 'Silberlocke' Tűi befelé kunkorodnak, emiatt a növény ezüstös megjelenésű. Igényes fajta.
• Abies pinsapo 'Horstmann' – törpe, szabályos alakú, kék lombú német fajta.

A kultúrában

Az ókori görögök a születéssel és Poszeidónnal, a tengerek istenével hozták összefüggésbe, mivel ezek a fák gyakran nőttek a tengerparton.

Az észak-angliai Newcastle-ban (az egykori Pons Aelii-ben) az Anyának szentelt oltáron egy háromszögben a jegenyefenyő toboza található. A jegenyefenyő kelta istennőjét Druantiának nevezték; neve azt sejteti, hogy ő volt a druidák istennője. Ogem, a bölcsesség és az írás kelta istene szerint az ábécé öt magánhangzója közül az A – Ailm jegenyefenyőt jelent. Az Orkney-szigeteken az újszülöttet és az anyát jegenyefenyőből készült fáklyával tisztították meg úgy, hogy az égő fáklyával három kört rajzoltak az ágy körül.

Egyaránt jegenyefenyő alatt született a vegetáció, termékenység egyiptomi istene Ozirisz és a szőlő, a bor és a termékenység trák–görög istene Dionüszosz.

Az ókori Görögországban a jegenyefenyő Artemisz, a természet és a születés istennőjének szent fája volt. A Dionüszosz isten tiszteletére tartott ünnepségeken a bakkhánsnők Artemisz istennő előtt hódolva borostyánnal körülcsavart, tobozokkal díszített jegenyefenyőágakkal táncoltak. A gyökerestül kicsavart jegenyefenyők a kentaurok fegyverei voltak.

Németországban a fiatal lányok a jegenyefenyő körül táncoltak, hogy elnyerjék a fa szellemének kegyeit. A régi pogány hit szerint a téli napfordulón a jegenyefenyő alatt egy természetfeletti erővel megáldott gyermek születik: egy fiú, aki a Napra hasonlít. Így a hosszú sötétség után erőre kap a fény.

A jegenyefenyők tobozai az időjáráshoz alkalmazkodnak: jó időben és napsütésben kinyílnak, eső előtt, borús időben bezárulnak. Ezt a tulajdonságot a Napisten termékenységével állították párhuzamba. A jegenyefenyő toboza ezért pogány ünnepeken gyakorta fallikus szimbólum is volt.

Az a fa, amely a haldokló isten lelkét őrzi egészen az újjászületésig, megérdemli, hogy feldíszített karácsonyfaként tiszteljék. A közönséges jegenyefenyőt (Abies alba) Európában főként karácsonyfaként ismerik, és valóban jobban megfelel ennek a célnak, mint a nálunk használatos közönséges lucfenyő vagy feketefenyő.

Ismertebb fajok

• Abies fajcsoport:
  • közönséges jegenyefenyő (Abies alba),
  • makedón jegenyefenyő (Abies borisii-regis),
  • görög jegenyefenyő (Abies cephalonica),
  • kilíkiai jegenyefenyő (Abies cilicica),
  • szicíliai jegenyefenyő (Abies nebrodensis);
• Balsamea fajcsoport:
  • balzsamfenyő (Abies balsamea),
  • csiroki jegenyefenyő (Abies fraseri),
  • tajvani jegenyefenyő (Abies kawakamii),
  • koreai jegenyefenyő (Abies koreana)
  • sziklás-hegységi jegenyefenyő (Abies lasiocarpa),
    • arizonai jegenyefenyő (Abies lasiocarpa ssp. arizonica)
  • amuri jegenyefenyő (Abies nephrolepis),
  • szahalini jegenyefenyő (Abies sachalinensis),
  • szibériai jegenyefenyő (Abies sibirica),
  • kéktobozú jegenyefenyő (Veitch-jegenyefenyő, Abies veitchii);
• Grandis fajcsoport:
  • óriás jegenyefenyő (Abies grandis),
  • kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor),
  • durangói jegenyefenyő (Abies durangensis),
  • Abies mexicana,
  • Abies flinckii,
  • guatemalai jegenyefenyő (Abies guatemalensis);
• Pinsapo fajcsoport:
  • andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo) Boiss.,
  • marokkói jegenyefenyő (Abies maroccana) Trabut;
• Piceaster fajcsoport:
  • Abies piceaster,
  • numídiai jegenyefenyő (Abies numidica);
• Momi fajcsoport:
  • baisanzui jegenyefenyő (Abies beshanzuensis),
  • senszi jegenyefenyő (Abies chensiensis),
  • közép-kínai kék tobozú jegenyefenyő (Abies fargesii),
  • momi jegenyefenyő (Abies firma),
  • mandzsu jegenyefenyő (Abies holophylla),
  • nikkói jegenyefenyő (Abies homolepis),
  • himalájai jegenyefenyő (Abies pindrow),
  • görbetűs jegenyefenyő (Abies recurvata),
  • Abies ziyuanensis;
• Amabilis fajcsoport:
  • szitka jegenyefenyő (Abies amabilis),
  • Maries-jegenyefenyő (Abies mariesii);
• Pseudopicea fajcsoport:
  • Abies chengii,
  • göngyölttűs delavay-jegenyefenyő (Abies delavayi),
  • Abies densa,
  • Omei-hegyi jegenyefenyő (Abies fabri),
  • Fancsing-hegyi jegenyefenyő (Abies fanjingshanensis),
  • Abies forrestii,
  • pompás jegenyefenyő (Abies spectabilis),
  • papírkérgű jegenyefenyő (Abies squamata),
  • Juanbao-jegenyefenyő (Abies yuanbaoshanensis),
• Oiamel fajcsoport:
  • Abies hickelii,
  • azték jegenyefenyő (Abies religiosa),
  • Abies vejarii;
• Nobilis fajcsoport:
  • óriástobozú jegenyefenyő (Abies magnifica),
  • nemes jegenyefenyő (Abies procera);
• Bracteata fajcsoport:
  • Santa Lucia-hegységi jegenyefenyő (Abies bracteata);
• Nordmanniana fajcsoport:
  • kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana).