Alekszandr Genrihovics Borogyuk

Alekszandr Genrihovics Borogyuk (oroszul: Александр Генрихович Бородюк; Voronyezs, 1962. november 30. –) orosz labdarúgóedző, korábban szovjet és orosz válogatott labdarúgó.

Alekszandr Borogyuk
Személyes adatok
Teljes név	Alekszandr Genrihovics Borogyuk
Születési dátum	1962. november 30. (62 éves)
Születési hely	Voronyezs, Szovjetunió
Állampolgárság	szovjet orosz
Magasság	184 cm
Poszt	középpályás
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1979 Fakel Voronyezs 0 (0) 1980–1981 Gyinamo Vologda 30 (4) 1982–1989 Gyinamo Moszkva 187 (53) 1989–1993 Schalke 04 124 (41) 1994–1995 SC Freiburg 20 (2) 1996 Hannover 96 16 (3) 1997–1999 Lokomotyiv Moszkva 32 (13) 1999 Torpedo-Zil Moszkva 12 (1) 2000 Krilja Szovetov Szamara 20 (1)
Válogatottság
1989–1991 Szovjetunió 7 (1) 1992–1994 Oroszország 8 (4)
Edzőség
Időszak Klub 2001–2002 Krilja Szovetov Szamara (segédedző) 2002–2005 Oroszország (segédedző) 2005–2006 Oroszország (megbízott kapitány) 2005–2007 Oroszország U21 2007–2012 Oroszország (segédedző) 2012 Gyinamo Moszkva (sportigazgató) 2013–2014 Torpedo Moszkva 2015–2016 Kajrat 2017– Kazahsztán
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Borogyuk témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Klubcsapatban

Pályafutását szülővárosában, Voronyezsben kezdte. 1982-ben a Gyinamo Moszkvához került, mellyel 1984-ben megnyerte a szovjet kupát, 1986-ban és 1988-ban pedig gólkirályi címet szerzett. Ebben az időszakban csapattársa volt többek között Valerij Gazzajev, Igor Dobrovolszkij és Igor Kolivanov. Miután Anatolij Bisovec lett a Gyinamo edzője kikerült a kezdőcsapatból és távozott a bundesligaban szereplő Schalke 04 csapatához, melynek 1989 és 1993 között a legeredményesebb játékosa volt. 1994 januárjában távozott az SC Freiburghoz. Az 1994–95-ös szezonban mindössze 7 alkalommal lépett pályára és a harmadik helyen végeztek. 1995 októberében a másodosztályban szereplő Hannover 96 igazolta le.

34 évesen visszatért Oroszországba a Lokomotyiv Moszkva együtteséhez. A Lokomotyivval 1997-ben bejutott az UEFA-kupa elődöntőjébe és megnyerte az orosz kupát. Később játszott még a Torpedo-Zil Moszkva és a Krilja Szovetov Szamara csapataiban is. 2000-ben, 38 évesen vonult vissza.

A válogatottban

1989 és 1991 között 7 alkalommal szerepelt a szovjet válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1988. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet nyerő válogatottnak. Részt vett az 1990-es világbajnokságon. 1992 és 1994 között 8 alkalommal játszott az orosz válogatottban és 4 gólt szerzett. Részt vett az 1994-es világbajnokságon.

Edzőként

A 2001–02-es szezonban kezdett edzősködni a Krilja Szovetov Szamara csapatánál segédedzőként. 2002 és 2005 között az orosz válogatottnál látott el segédedzői feladatokat, 2005 és 2006 között megbízott szövetségi kapitány volt. 2005 és 2007 között az orosz U21-es válogatott szövetségi edzőként irányította. 2007 és 2012 között ismét segédedzői feladatokat látott el a felnőtt válogatottnál. Ezt követően sportigazgatóként dolgozott a Gyinamo Moszkvánál. A 2013–14-es idényben a Torpedo Moszkva, a 2015–16-os idényben a Kajrat Almati vezetőedzője,^[1][1] 2017 és 2018 között a kazah válogatott szövetségi kapitánya volt.^[2]

Sikerei, díjai

Szerzett érmek

Szovjetunió színeiben Labdarúgás Olimpia arany 1988, Szöul

Játékosként

Gyinamo Moszkva

• Szovjet kupa (1): 1984

Lokomotyiv Moszkva

• Orosz kupa (1): 1996–97

Szovjetunió

• Olimpiai bajnok (1): 1988

Egyéni

• A szovjet bajnokság gólkirálya (1): 1986 (21 gól), 1988 (16 gól)

Edzőként

Kajrat Almati

• Kazah kupa (1): 2015
• Kazah szuperkupa (1): 2016