Alekszej Kondratyjevics Szavraszov

Alekszej Kondratyjevics Szavraszov (oroszul: Алексей Кондратьевич Саврасов) (Moszkva, Oroszország, 1830. május 12. – Moszkva, 1897. szeptember 26.) 19. századi orosz tájképfestő.

Gyors adatok

Szavraszov 1830. május 12-én született egy moszkvai kereskedő fiaként. Apja szintén kereskedőnek szánta, ám Szavraszov a Moszkvai Festészeti és Szobrászati Iskola növendéke lett, ahol később a perspektíva- és tájképfestő osztály legjobb tanulójának bizonyult. 1850-ben A Moszkvai Kreml látképe holdfényben és a Kő az erdőben című képeivel elnyerte az „osztályon kívüli művész“^[1] címet. Szavraszov ifjúkori tájképein a hagyományos akadémikus tájképfestészetben uralkodó romantikus érvényesült.

1854-ben Szentpétervár mellett, egy Oranienbaum környéki rezidenciába kapott meghívást. Ott készült két képével az őszi akadémiai kiállításon sikert aratott, és rövidesen akadémikusi címet kapott. 1857-ben megnősült, ugyanebben az évben a csak nemrég befejezett festészeti iskola tájképfestői osztályának vezetője lett. Sokat dolgozott Moszkva környékén (Látkép Kuncevo faluban, 1855, Esti tájkép 1861); egyik legsikerültebb képe ebből az időből a Tájkép folyóval és halásszal (1859). Korai tájképeinek romantikus stílusát, az elemek harcát, a kontrasztos megvilágítást felváltotta egy enyhültebb, meghittebb és realisztikusabb ábrázolásmód. A nyári táj meghitt, lírai ábrázolása, a részletek aprólékos kidolgozása jellemzi a később keletkezett Jávorszarvasok szigete Szokolnyikiban^[2] című képét (1869).

1862-ben Szavraszov külföldre utazott, megnézte a londoni világkiállítást (wd), járt több nyugat-európai fővárosban, hosszabban időzött Svájc hegyei között. Későbbi utazása a Volgán, az ekkor festett képek a pálya csúcsát jelentik a festő művészetében. Híres volgai tájképei között van a Barlangkolostor Nyizsnyij Novgorodnál (1871), A Volga áradása Jaroszlavlnál (1871) és legismertebb festménye, a Megjöttek a varjak (1871). Utóbbit a nevezetes Vándorkiállítók Társaságának első (Szentpéterváron kívül rendezett) kiállításán mutatták be 1871-ben, és általános sikert aratott. A fehér nyírfák vékony ágai, a fészkelő madársereg, az átlátszóan tiszta levegő, a távolban felsejlő folyó lírai hangulatot áraszt, az egész kép az ébredő természet festői megfogalmazása.

Az 1870-es években képeit a Vándorkiállítók Társaságának kiállításain mutatták be, de Bécsben (1873) és Párizsban (1878) is láthatta a közönség. Ebben az évtizedben azonban a festő élete tragikusra fordult: leánya meghalt, családi élete felbomlott, állását elvesztette. Később újra megnősült, de új családjával lakásról lakásra költözött; látása egyre gyengült, elhatalmasodott alkoholizmusa. Képein is megjelenik a letargia, a szorongás: Mocsár (1870), Alkonyat a mocsár fölött (1871), Sírok a Volgán (1874). Palettája fokozatosan elkomorult, művészetében a hanyatlás jelei mutatkoztak. Utolsó éveinek alkotásaiból elsősorban grafikai munkái emelkednek ki. Barátai támogatásával 1894-ben még megjelenhetett rajzainak albuma, de Szavraszov ekkor már nagy nyomorban élt, így is halt meg 1897 őszén Moszkvában.

Alekszej Kondratyjevics Szavraszov

Vaszilij Grigorjevics Perov festménye (1878)
Született	1830. május 12. Moszkva, Oroszország
Elhunyt	1897. szeptember 26. (67 évesen) Moszkva
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	orosz
Foglalkozása	festőművész képzőművész
Iskolái	Moscow School of Painting, Sculpture and Architecture
Sírhelye	Vaganykovói temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Kondratyjevics Szavraszov témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Alekszej Kondratyjevics Szavraszov

Élete és művészete

Műveiből

Források

Jegyzetek

Wikiwand - on