Arnold Böcklin

Arnold Böcklin (Bázel, 1827. október 16. – Fiesole, 1901. január 16.) svájci festő, grafikus, szobrász, a 19. század egyik ünnepelt művésze.

Arnold Böcklin
Önarcképe (1872)
Született	1827. október 16. Bázel
Elhunyt	1901. január 16.(73 évesen) Fiesole
Állampolgársága	svájci
Házastársa	Angela Pascucci (1853–)
Gyermekei	tizenkét gyermek: Arnold Böcklin the Younger Maria Böcklin Chiara Böcklin Carlo Böcklin Hans Böcklin
Foglalkozása	festőművész szobrász egyetemi oktató rajzoló formatervező
Iskolái	Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémia
Kitüntetései	Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1880)
Sírhelye	Cimitero Evangelico agli Allori[1] Grave of Arnold Böcklin[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Böcklin témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Böcklin büsztje (Adolf von Hildebrand alkotása) (1897)

Élete

1845 és 1847 között a düsseldorfi művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a tájképfestészetben mélyült el. Mestere Johann Wilhelm Schirmer volt, Genfben Alexandre Calame-nál tanult. Ezt követően bejárta Svájcot, Hollandiát és Franciaországot. 1850 és 1857 között Rómában dolgozott. 1858-ban Münchenben telepedett le, ahol ismeretséget kötött a kor neves tudósaival és művészeivel (például Ludwig Andreas Feuerbachhal, később Hans von Marées festővel, Adolf von Hildebranddal) és találkozott A. F. von Schack gróffal, aki támogatta művészetét, vásárolta képeit, megrendelésekkel látta el. 1860 és 1862 között a weimari művészeti akadémián tanított. Rövidesen a kor ünnepelt művésze lett, bibliai és mitológiai tárgyú képei nagy sikert arattak. 1863-ban – feladva állását – Olaszországba utazott, majd 1866-tól Bázelben tartózkodott, ahol a múzeumban festett freskókat és eleget tett néhány Schack-féle megrendelésnek. 1871-től átmenetileg ismét Münchenben élt, majd végül 1876-ban Firenzébe költözött. 1901-ben, San Domenicóban halt meg.

Művészete

Ferdinand Hodler, Max Klinger és Lovis Corinth mellett a német szimbolizmus egyik fő alakja volt, szakított az akkoriban uralkodó akadémizmussal. Művészetét a romantikus témaválasztás és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte.

Olyan híres szürrealista művészek tekintették őt előfutáruknak, mint Giorgio de Chirico, Salvador Dalí és Max Ernst. Látványos művészete komoly hatással volt magyar festőkre is, köztük Szinyei Merse Pálra és Benczúr Gyulára.

Művei (válogatás)

• Önarckép, (1872)
• A holtak szigete ("Die Toteninsel")^[2]
• Hullámok játéka (Neue Pinakothek, München)
• Kentaurok harca (Báseli Múzeum)
• Tavaszi est (1879; Magyar Nemzeti Galéria)^[3]
• Kentaur a falu kovácsánál (1888; Magyar Nemzeti Galéria)^[4]
• Fuvolázó Pán

Galéria

• 
  Villa a tengernél (1878)
• 
  A holtak szigete (3. változat) (1883), Alte Nationalgalerie, Berlin
• 
  A hullámok játéka (részlet) (1883)
• 
  A vulkán