Az édes élet

Az édes élet (eredeti cím: La dolce vita, ejtsd: lá dolcse vitá) 1960-ban bemutatott olasz-francia film Federico Fellini rendezésében, Marcello Mastroianni és Anita Ekberg főszereplésével. A film az 1960-as cannes-i fesztiválon elnyerte a fesztivál fődíját, az Arany Pálmát.

Az édes élet (La dolce vita)
1960-as francia–olasz film
Marcello Mastroianni és Anita Ekberg
Rendező	Federico Fellini
Producer	Giuseppe Amato Angelo Rizzoli
Műfaj	dráma
Forgatókönyvíró	Federico Fellini Ennio Flaiano Tullio Pinelli Brunello Rondi
Főszerepben	Marcello Mastroianni Anita Ekberg
Zene	Nino Rota
Operatőr	Otello Martelli
Vágó	Leo Cattozzo
Jelmeztervező	Piero Gherardi
Díszlettervező	Piero Gherardi
Gyártás
Gyártó	Riama Film Pathé Consortium Cinéma Gray-Film
Ország	Olaszország  Franciaország
Nyelv	olasz francia angol
Forgatási helyszín	Róma Trevi-kút Viale Bligny
Játékidő	174 perc
Képarány	2.35:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Koch-Lorber Films
Bemutató	1960. február 4. 1960. május 11. (Cannes) 1961. április 19.
Díj(ak)	Oscar-díj Arany Pálma
Korhatár	II. kategória (F/2655/J)
Bevétel	19 500 000 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Az édes élet témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Az édes élet mérföldkő Fellini életműve alakulásában, egyúttal a modern európai filmművészetben is. Az, hogy a pápa és a polgári sajtó erőteljes társadalomkritikája miatt annak idején elítélte a filmet (még cenzúrát is emlegettek), ma már nem érdekes. Az, hogy Fellini rátalált a hagyományos történetmeséléshez képest egy lazább, epizódszerű építkezésre, és dramaturgiája fő eszköze nem a lineáris történetvezetés, hanem az epizódok egymáshoz harmonizálása, a komponálás lett, felszabadító erővel bírt sok más filmesre, a korszerű filmnyelvre magára is.

Az olasz paparazzo kifejezés Az édes élet egyik szereplője, egy Paparazzo nevű fotós megjelenése óta használatos a köznyelvben. A szereplőt Walter Santesso alakította. A paparazzi a szó többes száma.

Cselekmény

Marcello valaha komoly írói ambíciókkal érkezett Rómába, ahol most egy bulvárlap munkatársa, a Via Venetóval jelképezett fényűző, hazug és cinikus társasági élet ismert figurája. S noha a hamis csillogású filmipar képviselőinek orgiáin, a letűnt arisztokrácia, az értékválságba került értelmiség, a szenzáció- és pénzhajhász tömegkommunikáció szánalmas vagy kegyetlen „szertartásain” egyaránt teljes erkölcsi és érzelmi kiüresedést tapasztal, végül mégis ennek a világnak adja el magát.

A film hét története bemutatja Marcello, a főhős környezetét. Marcello képtelen eldönteni, miképp, merre az életben. Vidékről került Rómába, korábban költő volt, aztán írónak készült, csak beszippantotta az újságírás. Élvezi az esték, éjszakák világát, a mulatozást, s bár pontosan tudja, hogy mit ér ez, nem tud, nem is akar kiszakadni belőle. Innen a spleenje, unottnak tűnő egykedvűsége.

A film nőalakjai: Marcello barátnője, Emma (Yvonne Furneaux), aki otthonról, gyermekekről álmodik és végtelenül unalmas. Sylvia (Anita Ekberg), a vérbő svéd színésznő, aki látszólag maga az életöröm, csak éppen veri a férje. Maddalena (Anouk Aimée), a dúsgazdag, unatkozó, léha nő, Marcello egyedül belé szerelmes.

A film legdrámaibb figurája a különlegesen intelligens Steiner (Alain Cuny), Marcello barátja, felettes énje, akinek súlyos önutálata, az okossága és a tehetsége iránti kétsége sodorja odáig, hogy nem viseli el sem a gazdagságát, sem a boldog családját: végez velük és önmagával is.

Szereposztás

Szerep	Színész[1]	Magyar hangja (1. szinkron, 1972)[2]
Marcello Rubini	Marcello Mastroianni	Latinovits Zoltán
Sylvia	Anita Ekberg	Váradi Hédi
Maddalena	Anouk Aimée	Földi Teri
Emma	Yvonne Furneaux	Almási Éva
Fanny	Magali Noël	Esztergályos Cecília
Steiner	Alain Cuny	Mensáros László
Marcello apja	Annibale Ninchi	Gáti József
Mario, paparazzo	Walter Santesso	Kern András
Riccardo, villatulajdonos	Riccardo Garrone	Koncz Gábor
Laura	Laura Betti	Halász Judit
Robert	Lex Barker	Bitskey Tibor

Díjak, jelölések

• Cannes-i fesztivál (1960)
  • díj: Arany Pálma – Federico Fellini
• Oscar-díj (1962)
  • díj: legjobb kosztüm – Piero Gherardi
  • jelölés: legjobb rendező – Federico Fellini
  • jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv – Federico Fellini, Tullio Pinelli, Ennio Flaiano, Brunello Rondi
  • jelölés: legjobb látvány – Piero Gherardi
• BAFTA-díj (1961)
  • jelölés: legjobb film – Federico Fellini
• David di Donatello-díj (1960)
  • díj: legjobb rendező – Federico Fellini