Búbos banka

A búbos banka (Upupa epops) a madarak osztályán belül a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjében a bankafélék (Upupidae) családjába tartozó Upupa nem egyetlen faja.

Búbos banka
A búbos banka hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) Család: Bankafélék (Upupidae) (Leach, 1820) Nem: Upupa (Linnaeus, 1758) Faj: U. epops
Tudományos név
Upupa epops (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési övezetében narancsszín jelöli a költési területet, kék a telelőhelyeket, zöld pedig az egész évben előforduló állományokat.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Búbos banka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Búbos banka témájú médiaállományokat és Búbos banka témájú kategóriát.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület háromszor is az év madarává választotta (1989, 1990, 2015). Izrael nemzeti madara.^[1]

Afrikai alfaját korábban külön fajnak tekintették, Upupa africana néven. Az elkülönítés alapja az volt, hogy az afrikai bankáknál az evezők fehér sávjai egyetlen nagy, fehér folttá olvadnak össze. A törzsalak és az afrikai forma hangja, viselkedése és szaporodásbiológiája azonban oly mértékben megegyezik, hogy a faji szintű elkülönítést újabban nem tartják indokoltnak. Ugyanígy csak alfaj a Madagaszkáron élő forma, melyet azonban a Természetvédelmi Világszövetség külön fajként tart nyilván, Upupa marginata néven.

Rokon faja volt a korábban élt, nagy testű, feltehetően röpképtelen Szent Ilona-szigeti búbos banka (Upupa antaios), mely csak csontmaradványaiból ismeretes. Kipusztulását a vadászat és a behurcolt ragadozó emlősök (főleg macskák) okozták, röviddel a sziget felfedezése (1502) után. Kb. 15 dkg.

Előfordulása

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában is fészkel; telelni Afrika középső részére vonul. A rétekkel, legelőkkel határos, nyílt állományú öreg erdőket kedveli, ahol a fészkeléshez odvas fákat talál. Lakott helyeken, településeken is megjelenik.

Alfajai

• Upupa epops africana (Bechstein, 1811)
• Upupa epops ceylonensis (Reichenbach, 1853)
• Upupa epops epops (Linnaeus, 1758)
• Upupa epops longirostris (Jerdon, 1862)
• Upupa epops major (Brehm, 1855)
• Upupa epops marginata (Cabanis & Heine, 1859), Madagaszkári búbos banka
• Upupa epops senegalensis (Swainson, 1837)
• Upupa epops waibeli (Reichenow, 1913)

Megjelenése

Testhossza 25–29, szárnyfesztávolsága 44–48 cm, súlya 45–87 g. Rigónál nagyobb, tarka tollruhájú madár. Fején jellegzetes, sugarasan felmereszthető tollbóbitát visel, amely nyugalmi állapotban a tarkóra simul. A felnőtt egyedek feje, nyaka és egész alsóteste világos rozsdássárga. A hát és a szárnyak feketék, sűrű fehér harántsávozással. A farok fekete, a farktollak közepén széles fehér harántsáv húzódik. A bóbita tollai rozsdavörösek, az első 4–5 toll vége fekete, a leghosszabb tollak vége fehér-fekete. A fiatalok színezete elmosódottabb, halványabb, bóbitájuk nem olyan fejlett, mint a felnőtt egyedeké. A csőr enyhén lefelé ível, hosszú, csipeszszerű és fekete. A láb ólomszürke, a szem sötétbarna.

Életmódja

Táplálékát rovarok (főleg sáska, tücsök, cserebogár, lótetű), valamint lárvák, pajorok, kukacok és giliszták képzik, melyeket hosszú csőrével a földből szedeget ki.

Szívesen elfoglalja a harkályok odúit, de bármilyen alkalmas faodúban, üregben, kőrakásban költ, akár talajszinten is. 5–8 piszkosfehér tojásán kizárólag a tojó kotlik, miközben a hím a táplálékot hordja. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A fiókák veszély esetén bűzös ürüléket spriccelnek támadójuk felé, és a költőüreg is tele van bűzös ganéval – erre utal a madár számos népies neve: büdösbanka, szurtos dudu, ganajmadár, fostos bugybóka^[2] stb.

Szaporodása

Üregekben, főleg harkályok odvaiban költ, de lakott helyeken, településeken is fészkel. A fészekrakási szokásai sokszor az extremitást idézi, hiszen találták már meg a fészkét farakás között, fában szegény vidékeken sziklarepedésekben, kőfalak üregeiben vagy kutakban, de költhet löszfalak üregeiben is, és talán a legérdekesebb, amikor egy kotló a porladó lókoponyába rakott fészket. Fészekalja 5–8 tojásból áll, melyen a tojó 16–19 napig egyedül költ. A fiatalok 26–27 naposan repülnek ki a fészekből.^[3]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon márciustól szeptemberig tartózkodik, rendszeres fészkelő; ősszel délre vonul.

Érdekesség

A búbos bankáról utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon.

Népies nevei

Babuba, (fostos) bugy(b)óka,^[4] (Somogy m.), butyboka, babuk(a), babutyka, baták, büdös bod, büdös/bűzös banka,^[5] babut(k)a, bubutka, budoga (Pécs), szaros babucska (Albertirsa), bóbásbanka (Heves m.), daduk, dudoga, dod, dutka, szurtos dudu, ganajmadár (Jászberény), polonca, jututu-banka, szalakatóka, sárosbanka^[6]

Képek

• 
• 
• 
• 
•