Bad Bleiberg

Bad Bleiberg (szlovénül Plajberk pri Beljaku) termálfürdővel rendelkező osztrák üdülőváros Karintia Villachvidéki járásában. 2016 januárjában 2333 lakosa volt.

Bad Bleiberg
Bad Bleiberg címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Karintia
Járás	Villachvidéki járás
Irányítószám	9530, 9531
Körzethívószám	0 42 44
Forgalmi rendszám	VL
Népesség
Teljes népesség	2283 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	902 m
Terület	44,74 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 37′ 27″, k. h. 13° 41′ 16″46.624166666667, 13.687777777778
Bad Bleiberg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bad Bleiberg témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Elhelyezkedése

Bad Bleiberg a Villachvidéki járásban

Bleiberg 1908-ban

Az 1869-ben nyitott Rudolf-akna

Bad Bleiberg Karintia déli részén fekszik, Villachtól közvetlenül nyugatra, a 2166 m magas Dobratsch és a Bleibergi-érchegy között fekvő völgyben. Az önkormányzat 5 falut és egyéb településrészt fog össze: Bad Bleiberg (474 lakos), Bleiberg-Nötsch (936), Bleiberg-Kreuth (645), Hüttendorf (203), Kadutschen (67).

A környező települések: északra Paternion, északkeletre Weißenstein, keletre Villach, délkeletre Arnoldstein, délre Nötsch im Gailtal, nyugatra Sankt Stefan im Gailtal.

Története

A mai Bleiberg területét - Villach környékével együtt - II. Henrik császár 1007-ben a bambergi püspöknek adományozta. A város neve Pleyberg formában először 1333-ban jelenik meg az írott forrásokban.

A település történetét évszázadokon át meghatározó ólom- és cinkbányászat a 13. század második negyedében vette kezdetét. A 16. században a Fuggerek kezébe került a bányászat, akik az itteni ércet az arnoldsteini kohójukban dolgozták fel és ezüstöt is vontak ki belőle. 1556-os De re metallica c. könyvében Georgius Agricola külön figyelmet szentelt az ólomkinyerés karintiai módjának. 1717-ben a helyi bányászok részt vettek Belgrád ostromában és ezért Szavojai Jenő zászlót adományozott nekik (ez ma a világ legrégebbi bányászzászlója és a helyi Terra Mystica múzeumban tekinthető meg). 1759-ben Mária Terézia megvásárolta a bambergi püspök karintiai birtokait, így Bleiberg az osztrák államhoz került. 1780-ban Franz Xaver von Wulfen a St. Oswald-tárnában egy különleges mészkőfajtát, az ún. bleibergi kagylósmárványt fedezett fel, amelyet később épületek dekorációjára használtak.

A 18. század végén Bleibergnek 4 ezer lakosa volt. 1867-ben a bányászat a Bleiberger Bergwerks Union (BBU) kezében összpontosult. Az érckitermelés az első világháború során érte el csúcspontját, utána hanyatlásnak indult. 1931-ben a világválság hatására egy évre le is állították a bányákat. 1946-ban a BBU-t államosították. 1951-ben a fúrás során termálvízre bukkantak, amelyet egy fürdőben hasznosítanak. Az ólom- és cinkérc kitermelésével 1993-ban végleg felhagytak, néhány korábbi tárnában múzeumot rendeztek be.

A bleibergi önkormányzat 1850-ben alakult meg. 1930-ban mezővárosi státuszt kapott, 1978-ban pedig a termálfürdőre való tekintettel Bad Bleibergre változtatta a nevét.

Lakossága

A Bad Bleiberg-i önkormányzat területén 2016 januárjában 2333 fő élt, ami jelentős csökkenést jelent a 2001-es 2753 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 95,8%-a volt osztrák, 1,9% boszniai, 1,1% német állampolgár. A szlovén kisebbség aránya alig érte el a 0,1%-ot. 66,2% római katolikusnak, 24,2% evangélikusnak, 1,6% mohamedánnak, 4,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát.

Látnivalók

A Szt. Flórián katolikus templom

• a bleibergi evangélikus templom
• a Dobratsch-hegyi Német kápolna
• a bleibergi katolikus templom
• a bleiberg-kreuthi katolikus templom
• a termálfürdő
• Terra Mystica bányamúzeum
• a bad bleibergi via ferrata
• 2010-ben az UNESCO Ausztria kulturális örökségének nyilvánította a bleiburgi bányászkultúrát, amelynek elemeit (különleges szókincs, Szt. Borbála-mise, beavatási szertartás) ma is igyekeznek megőrizni.

Híres bleibergiek

• Oskar Potiorek (1853–1933) tábornok, Bosznia katonai kormányzója az első világháború kitörésekor

Testvértelepülések

• Pradamano, Olaszország