Bagamér

Bagamér nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Nyíradonyi járásban.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Bagamér (keresztnév).

Bagamér
Református templom
Bagamér címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Hajdú-Bihar
Járás	Nyíradonyi
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Erdős Tibor (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	4286
Körzethívószám	52
Népesség
Teljes népesség	2350 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	53,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	47,02 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 27′, k. h. 22° 00′47.45, 22
Bagamér Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
Bagamér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bagamér témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

A nyíri homok és az érmelléki feketeföld határterületén, Hajdú-Bihar vármegye északkeleti szélén, a román határ mellett, a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet közelében fekszik a megyeszékhely Debrecentől 34 kilométerre keletre.

A szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Nyírábrány, északnyugat felől Vámospércs, nyugat felől Újléta, dél felől pedig Álmosd. Határszéle keleten több mint 14 kilométer hosszan egybeesik az országhatárral. A legközelebbi települések abban az irányban Érsemjén (Șimian), Érkenéz (Voivozi) és Érselénd (Șilindru).

Megközelítése

Északi határszéle közelében halad el a Debrecentől a nyírábrányi határátkelőhelyig vezető 48-as főút, így az ország távolabbi részei felől ez a legfontosabb közúti megközelítési útvonala. Központja azonban csak egy mellékúton érhető el, a Vámospércs-Álmosd-Létavértes közti 4806-os úton.

A hazai vasútvonalak közül a települést a Debrecen–Nyírábrány-vasútvonal érinti, amely közigazgatási területének északi szélén halad át, központjától mintegy 8 kilométerre. A vasút Szentannapuszta megállóhelye az északnyugati határszéle közelében van, de a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Bagamértól közúton északnyugati irányban nagyjából 11 kilométerre lévő Vámospércs vasútállomás kínálja.

Története

Első fennmaradt írásos említése 1281-ből való, Bagomer néven. Első tulajdonosa a Gutkeled nemzetség volt. Az akkoriban még létező környékbeli kisebb falvaknak mára csak a nevük maradt fenn, Bagamér azonban már a 17. század elején népes településnek számított több mint ezer lakosával, amikor 1611-ben Báthory Gábor hajdú vitézeinek adományozta. A kiváltságlevél nyomán kishajdúvárossá vált. A török időkben elnéptelenedett, s a 18. században jobbágyokkal telepítették újjá. 1848-ig egymás mellett működött a jobbágy- és a nemesi község elöljárósága.

Tulajdonosa egészen 1945-ig a váradi káptalan volt. 1871-től nagyközség, de e címet 1952-ben elvesztette és csak 1971-ben kapta vissza, amikor összevonták Álmosddal. 1990 óta a két község ismét külön önkormányzattal működik.

Közélete

Polgármesterei

Időszak	Név	Jelölő szervezet(ek)	Megjegyzés
1990–1994	Vályi Lajos	független[3]
1994–1998	Ruszoly Barnabás	független[4]
1998–2002		független[5]
2002–2006	Orvos Mihály	független[6]
2006–2010		MSZP[7]
2010–2014		MSZP[8]
2014–2019		független[9]
2019–2024	Erdős Tibor	független[10]
2024–		Fidesz-KDNP[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között:

Lakosok száma	2523	2509	2540	2399	2387	2344	2350
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[11]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 15,9% cigánynak, 0,5% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (9,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 5,6%, református 50%, görögkatolikus 7,1%, felekezeten kívüli 15,7% (19,2% nem válaszolt).^[12]

2022-ben a lakosság 90,9%-a vallotta magát magyarnak, 12,4% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% szlováknak, 0,1% szerbnek, 0,1% románnak, 0,1% ukránnak, 0,4% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 38,5% volt református, 2% római katolikus, 6,7% görög katolikus, 1,7% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 14% felekezeten kívüli (36,6% nem válaszolt).^[13]

Nevezetességei

• A Kék-Kálló völgye különleges természeti értéket képviselő növényekkel
• Numídiai jegenyefenyők a régi iskola udvarában
• Takó-hegyi fehér nyárak, amelyeket a helyiek csak a „Négy Nyárfa” néven emlegetnek
• Első és második világháborús hősi emlékművek

Györgyegyháza

Györgyegyháza mára már eltünt település, a 16. században beolvadt Bagamérba.

Az akkor még kialakulófélben lévő település nevét a fennmaradt okiratok közül egy 1282. évi határjáró oklevél említi először. 1292-ben terra Georgy, 1313-ban Zentgurg, 1327-ben Györgteleky, 1374-ben Giurgehaz vagy Gurgedhaza, 1543-ban Gergfelde írásmóddal szerepel az oklevelekben.

A falut a Turul nemzetség érmelléki jobbágysága alapította a 13. században, de a feltételezések szerint régebbi település lehetett, a tatárjáráskor pusztulhatott el, majd újratelepítették. A falu 1313-as Szentgyörgy névváltozata valószínűsíti, hogy a védőszentjéről nevezték el. Györgyegyháza sohasem volt népes falu, többnyire csak egy-két házból állt. A 16. században aztán végleg beolvadt Bagamérba, mára már csak puszta.