Bajszos sármány

A bajszos sármány (Emberiza cia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj.^[1][2]

Bajszos sármány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Sármányfélék (Emberizidae) Nem: Emberiza Faj: E. cia
Tudományos név
Emberiza cia Linnaeus, 1766
Elterjedés
A bajszos sármány elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bajszos sármány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bajszos sármány témájú médiaállományokat és Bajszos sármány témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban.^[3]

Alfajai

• Emberiza cia cia Linnaeus, 1766
• Emberiza cia flemingorum J. Martens, 1972
• Emberiza cia hordei C. L. Brehm, 1831
• Emberiza cia par Hartert, 1904
• Emberizaa cia prageri Laubmann, 1915
• Emberiza cia stracheyi F. Moore, 1856^[2]

Előfordulása

Európa középső és déli részén, a Földközi-tenger környékén, Ázsia keleti és középső részén és Észak-Afrikában él.

Természetes élőhelyei a nyílt napos területek, de szüksége van rejtőzködésre alkalmas sövényre vagy bokorra. A hegyekbe is magasan felhatol, fészkelőhelyén állandó, de kóborol.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó és rendszeresen fészkelő,^[5] kis egyedszámban a Budai-hegységben és az Északi-középhegység néhány pontján.

Megjelenése

Testhossza 15-16,5 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-27 centiméter, testtömege 21-29 gramm.^[5] A hímnek szürkésfehér alapon feketén csíkozott feje van, a tojónak egyszerűbb színei vannak.

Életmódja

Elsősorban fűfélék és gyomok apró magvaival, nyáron rovarokkal táplálkozik, melyeket a bokrok ágairól gyűjt össze. A fiókákat elsősorban hernyókkal, pókokkal, szöcske- és sáskalárvákkal eteti.^[5]

Szaporodása

Talajon sziklák védelmében, vagy sziklák repedésébe építi fészkét. Évente kétszer költ, fészekalja 4-5 tojásból áll, melyen 12-14 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 10-13 nap. Mindkét szülő kotlik és a táplálásban is részt vesz.

Fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Európában nem fenyegetett fajként van nyilvántartva, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Fészkelő-állománya 400-700 párra tehető. (2008-2012) ^[5]