Barátposzáta

A barátposzáta (Sylvia atricapilla) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az óvilági poszátafélék (Sylviidae) családjába tartozó faj.^[1][2] A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban „Az év madarává” választotta.

Barátposzáta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Alrend: Verébalkatúak (Passeri) Család: Óvilági poszátafélék (Sylviidae) Nem: Sylvia Faj: S. atricapilla
Tudományos név
Sylvia atricapilla (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe   nyári költőhely   egész éves   téli   migráció   valószínűleg kihalt
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barátposzáta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barátposzáta témájú médiaállományokat és Barátposzáta témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Motacilla nembe Motacilla Atricapilla néven.^[3]

Alfajai

• Sylvia atricapilla atlantis
• Sylvia atricapilla atricapilla
• Sylvia atricapilla dammholzi
• Sylvia atricapilla gularis
• Sylvia atricapilla heineken
• Sylvia atricapilla koenigi
• Sylvia atricapilla pauluccii
• Sylvia atricapilla riphaea

Előfordulása

Európa északi és mérsékelt övi részén fészkel, ősszel Afrikába vonul. Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, mangroveerdők, hegyi esőerdők, cserjések és szavannák, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, március és október között lehet észlelni, de át is telelhet.^[5]

Megjelenése

Átlagos testhossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna.^[5]

A hím

és a tojó

Életmódja

Rovarokkal, pókokkal és csigákkal táplálkozik, de a télen gyümölcsöket, bogyókat is fogyaszt.^[5]

Szaporodása

Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja három-hét tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.

A fészke, tojásaival

és a fiókái

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.^[5]