Bikapók

A bikapók (Eresus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályábam a pókok (Araneae) rendjébe sorolt bikapókfélék (Eresidae) családjának névadó neme.

Bikapók
Hím szandálos bikapók (Erectus sandealiatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Alország: ParaHoxozoa Alországág: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) Főtörzs: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) Főtörzs: Panarthropoda Csoport: Eubilateria Csoport: Ősszájúak (Protostomia) Törzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata) Osztály: Pókszabásúak (Arachnida) Rend: Pókok (Araneae) Alrend: Főpókok (Araneomorphae) Öregcsalád: Bikapókszerűek (Eresoidea) Család: Bikapókfélék (Eresidae) Nem: Bikapók (Eresus) Walckenaer, 1805
Fajok
Eresus adaleari Eresus albopictus Eresus crassitibialis Eresus granosus deres bikapók (Eresus hermani) Eresus jerbae skarlát bikapók (Eresus kollari) Eresus lavrosiae Eresus lishizheni sárgafejű bikapók (Eresus moravicus) Eresus pharaonis Eresus robustus Eresus rotundiceps Eresus ruficapillus Eresus sandaliatus Eresus sedilloti Eresus semicanus Eresus solitarius mediterrán bikapók (Eresus walckenaeri)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bikapók témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bikapók témájú kategóriát.

Magyar nevét azért kapta, mert a hím veszélyhelyzetben fejét leszegi mint a bika, potrohát pedig felemelve tartja.

Származása, elterjedése

Valamennyi faja a palearktikus faunatartományban él. A környezeti hatásokra valamennyi faja érzékeny, ezért előfordulásuk teljes elterjedési területükön foltszerű.

Magyarországon négy faja ismert:

• deres bikapók (Eresus hermani)
• skarlát bikapók (Eresus kollari)
• sárgafejű bikapók (Eresus moravicus)
• mediterrán bikapók (Eresus walckenaeri)

Újabb kutatások^[1] alapján valószínűsíthető egy ötödik faj.

Megjelenése, felépítése

Skarlát bikapók nősténye

Ivari dimorfizmusa szembeötlő; a nőstények a hímeknél jóval nagyobbak.

Életmódja, élőhelye

Ragadozó, amely magánál többször nagyobb ízeltlábúakat (gyászbogarakat, ganajtúrókat, futóbogárféléket) is elejthet.

A nőstények egész évben üreglakóik: néhány centiméter mély aknát ásnak, és azt pókselyemmel bélelik ki. A bejárattól buktató-, és fogófonalakat húznak a rögzítésükre alkalmas tereptárgyakhoz. A fonalakat gondosan álcázzák. A potenciális áldozat kitinszőrei beleakadnak a fogófonalakba, majd a fonál rezdülésére üregéből kirontó pók mérgező harapásával megbénítja.

A hímek az év egy időszakában (jellemzően tavasztól őszig, de az aktív időszak fajspecifikus) kóborló-vadászó életmódra áttérő hímek aknájukban keresik fel a nőstényeket, és ott párzanak. Utána nagyjából a peték kikeléséig együtt maradnak, majd a nőstény megöli a hímet, és a kikelő kis pókok eleinte annak tetemét eszik.