Boethius

Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524. október 25.^[2]) római író, filozófus, államférfi. Egyesek az ókori, mások a középkori irodalomhoz sorolják munkásságát.

Boëthius
Boethius diákokat tanít, miniatúra De Consolatione Philosophiae cvm Commento
Született	Anicius Manlius Severinus Boethius[1] kb. 480 Róma
Elhunyt	524. október 25. (kb. 44 évesen) Milánó környéke
Állampolgársága	Keleti Gót Királyság
Házastársa	Elpis
Gyermekei	Boethius Symmachus
Szülei	Manlius Boethius
Foglalkozása	filozófus író zenetudós zeneteoretikus politikus matematikus fordító
Tisztsége	római szenátor (505–510) consul (510–511)
Halál oka	lefejezés
Sírhelye	San Pietro in Ciel d'Oro
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Iskola/Irányzat	késő antik filozófia, újplatonizmus
Érdeklődés	Etika
Akikre hatott	középkori filozófia
Akik hatottak rá	Platón, Arisztotelész, Marcus Tullius Cicero, Porphüriosz
Fontosabb művei	De Consolatione Philosophiae
A Wikimédia Commons tartalmaz Boëthius témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt.^[3] 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte.^[4] Később árulással vádolták meg és kivégezték.

Munkássága

Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel, termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára.^[5] Antik fordításai és tanulmányai általánosan elterjedtek voltak a középkori oktatásban a trivium és quadrivium, azaz a hét szabad művészet tárgyaiban.

Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény – hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre vonatkoztatta. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.^[6]

Isten tudása halandó emberek számára nem értelmezhető filozófiai nézete szerint. Elmélete szerint Isten nem a mi időfelfogásunkban él, hanem azon kívül. Nem értelmezhető számára a múlt, a jelen és a jövő, hanem csak az örök jelen. Az örök jelenben ez a három fogalom (múlt, jelen és jövő) egy egész, olyan, mint ahogy mi a jelent érzékeljük. Ezáltal látja az Isten, hogy mit fogunk tenni a jövőben vagy mit tehetünk de akadálya nem lehet, így létezhet szabad akarat.

Művei

Dialectica, 1547

• De Consolatione Philosophiae cvm Commento (A filozófia vígasztaló voltáról)
• De topicis differentiis (Bizonyításelméleti különbségekről)
• De arithmetica (A számtanról)
• De musica (A zenéről)
• De divisione (A felosztásról)
• De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
• De fide catholica (A katolikus hitről)
• De Trinitate (A Szentháromságról)

A De institutione arithmetica kézirata

Hatása, utóélete

A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják.

Sírja a hagyomány szerint Paviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Paviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.