Carl Friedrich von Weizsäcker

Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28. – Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus, Richard von Weizsäcker bátyja.

Carl Friedrich von Weizsäcker
Göttingen, 1993
Született	Carl Friedrich Weizsäcker 1912. június 28.[1][2][3][4][5] Kiel[6]
Elhunyt	2007. április 28. (94 évesen)[1][2][3][4][5] Söcking[7]
Állampolgársága	Württembergi Királyság német
Házastársa	Gundalena Inez Eliza Ida Weizsäcker (1937. március 30. – )
Gyermekei	Carl Christian von Weizsäcker Ernst Ulrich von Weizsäcker Elisabeth Raiser Heinrich Weizsäcker
Szülei	Marianne von Weizsäcker Ernst von Weizsäcker
Foglalkozása	fizikus író filozófus egyetemi oktató magfizikus csillagász
Iskolái	Göttingeni Egyetem Frigyes Vilmos Egyetem Lipcsei Egyetem
Kitüntetései	Lista A művészetek és a tudományok érdemrendje a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora honorary doctor of the University of Aberdeen honorary doctor of the Leipzig University a Bázeli Egyetem díszdoktora az Amerikai Fizikai Társaság tagja honorary doctor of the University of Tübingen honorary doctor of the RWTH Aachen University Max Planck-érem (1957) Frankfurti Goethe-díj (1958) A német könyvszakma békedíja (Georg Picht, 1963. október 13.)[8] Erasmus-díj (1969)[9] Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1970) a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1973) Ernst Hellmut Vits Award (1980) Heinrich Heine-díj (Düsseldorf) (1983) Messenger Lectures (1987) Sigmund Freud-díj (1988)[10] Templeton-díj (1989) Theodor Heuss-díj (1989)[11]
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpálya

Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.

Kutatási területei

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.

Szakmai sikerek

1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.

Magyarul

• Válogatott tanulmányok; vál. Csermák Kálmán, ford. Csermák Kálmán, Nagy Imre, Vitális László, utószó Hraskó Péter; Gondolat, Bp., 1980
• A német titanizmus; vál. Ara-Kovács Attila, ford. Molnár Anna; Európa, Bp., 1989 (Mérleg)