Claudio Abbado

Claudio Abbado (Milánó, 1933. június 26. – Bologna, 2014. január 20.^[12]) olasz karmester, zongoraművész.

Claudio Abbado
2006-ban
Életrajzi adatok
Született	1933. június 26.[1][2][3][4][5] Milánó[6][7]
Elhunyt	2014. január 20. (80 évesen)[1][8][2][9][10] Bologna[11][7]
Sírhely	Cemetery of the Fex-Crasta chapel
Házastársa	Giovanna Cavazzoni (1956–1968, válás, 2, 1)
Gyermekei	Daniele Abbado
Szülei	Maria Carmela Savagnone Michelangelo Abbado
Iskolái	Milánói Konzervatórium Accademia Musicale Chigiana Bécsi Zene- és Előadó-művészeti Egyetem
Pályafutás
Műfajok	komolyzene opera
Hangszer	zongora
Díjak	Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1984. december 7.) a francia Becsületrend nagykeresztje Bécs Városának Becsületgyűrűje Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért Ernst Reuter-emlékérem (2004) Praemium Imperiale (2003) Gramophone-életműdíj (2012) Gramophone Award for Recording of the Year (2015) Royal Philharmonic Society Gold Medal (2003) Grammy-díj a Cambridge-i Egyetem díszdoktora honorary doctor of the University of Aberdeen Ernst von Siemens Music Prize (1994) Hans von Bülow Medal a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2002) Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art honorary doctor of the University of Ferrara honorary doctor of the University of Basilicata (2003) Echo Klassik – Conductor of the Year (2005) Echo Klassik – Conductor of the Year (2002) Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje Osztrák Köztársaság Érdemjele
Tevékenység	karmester, zenész
Kiadók	Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Abbado témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

A világkarrier kezdetén 1965-ben

Apja az ismert hegedű¤~művész, Michelangelo Abbado volt. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropulosz emlékére rendezett karmesterversenyt: lehetőséget kapott, hogy öt hónapig a New York-i Filharmonikusokkal dolgozzon. Hamarosan elismert zenekarok zeneigazgatójaként tevékenykedett: a Londoni Szimfonikus Zenekarban, az Európai Közösségek Ifjúsági Zenekarában, a Bécsi Állami Operában, a Bécsi Filharmonikusoknál illetve a Berlini Filharmonikus Zenekarban . Operákat kísérő zenekarból önálló nemzetközi együttessé nevelte ki a Scala Filharmonikus Zenekarát. Őt választották a muzsikusok Herbert von Karajan utódjaként a Berlini Filharmonikusok élére, majd átvette a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetését is.

Hanglemez-felvételeivel a legnagyobb díjakat nyerte el, s nem egy közülük máig etalonnak számít a zeneoktatásban. Az ifjúság sorsát kezdettől szívén viselte, ő alapította az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, de a felnövekvő generációk zenei nevelését is fontos célként tűzte ki maga elé, zenét népszerűsítő könyvet is írt.

A fiatalokhoz fűződő viszonyát számtalan fórumon méltatták. 1978-ban ő alapította meg az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és 1985-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.^[13] 2013 augusztusában Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki, s az ezzel járó honoráriumból is fiatal zenészek számára alapított ösztöndíjat. Ő alapította a luzerni Fesztiválzenekart is. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált, legutolsó magyarországi fellépésén pedig legfiatalabb zenekarával, a bolognai székhelyű Mozart Zenekarral láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 2012-ben (Művészetek Palotája).

Urnasírja 2024-ben

81. életévében, családja körében hunyt el, bolognai otthonában.^[12] Halála után egy héttel a Scala előtti téren emlékkoncert keretében nyolcezer tisztelője búcsúzott tőle.

Abbado földi maradványait elhamvasztották, és egy urnát hamvainak egy részével a Val Fexben található, 15. századi Fex-Crasta-kápolna temetőjében temettek el. Sils-Maria település része, egy falu a svájci Graubünden kantonban, ahol Abbado nyaralója volt.^[14]