Csatorna (vízépítés)

A csatorna olyan létesítmény, melyet a vízépítési gyakorlatban a belvíz-, az öntözővíz, az üzemi víz, ritkábban a szennyvíz elvezetésére, vagy hajózás céljából építenek.

Nyugati-övcsatorna

Canal à Zaandam, Claude Monet (1871)

A csatornák típusai

Belvízelvezető csatorna - Kóny

A lefolyástalan területek felszínén és a talajtérben összegyűlő, a település, az ipar, a közlekedés biztonsága szempontjából káros vizek összegyűjtésére, szabályozott levezetésére úgynevezett belvízelvezető csatornákat építenek. A többnyire; a földbe ásott mederkialakítású hálózat, amely a terep mélyvonulatán halad. Vonalvezetését a terepviszonyoktól függően alakítják ki. (A magasabban fekvő területről, az alacsonyabban fekvő felé irányítják a vizet.)

Az öntözőcsatorna a vízkivétel helyétől a főcsatornán, majd a mellékcsatornán halad, azután az osztócsatornán, végül az öntözőcsatornán kerül a vízfelhasználás helyére.

Általában a közterületek felszíne alatt elhelyezett fenékeséssel kialakított gravitációs, nyílt vízfelszínű, illetve túlnyomásos, zárt keresztmetszetű csatornák és műtárgyaik összefüggő rendszere. A hálózat lehet egyesített rendszerű vagy elválasztó rendszerű.

A csatornázás a vízgazdálkodás fontos része. Korszerű megvalósításának fontos előfeltétele a felszín alatti és feletti vizek tisztán tartása. Elősegíti az ivóvízellátás egészségügyileg megfelelő szintű biztosítását.^[1]

Az ún. elválasztott rendszer a csapadékvíz elvezetését az ipari és a házi szennyvíztől elkülönülő csatornahálózattal oldja meg.

Műszaki és közegészségügyi szempontból célszerű a vízellátás és a szennyvízcsatornázás egyidejű megvalósítása. Ezt nevezzük egyesített rendszernek. Az ilyen rendszerű csatornahálózatba a szennyvizet a házi és az ipari bekötő csatornán, valamint az útterület vízelnyelő aknához csatlakozó bekötőcsatornán vezetik le. A szennyvíz a különböző átmérőjű és esésű mellék-gyűjtőcsatornákon keresztül a főgyűjtőcsatornába folyik. Innen régebben a nyíltvizekbe szabadon beengedték. Ma azonban a szennyvíztisztító telepekre jut, ahol több szinten megtisztítják (fizikai szűrés, biológiai és kémiai tisztítás).

A csatornákat a vízszállítás módja szerint nevezhetjük gravitációs, vákuumos és nyomott rendszereknek.

A különböző rendszerek összehasonlítása:

Összehasonlítás	Vákuumos rendszer	Gravitációs rendszer
A cső vezetési helye	Kis árokmélységben (fagyhatár alatt, kb. 1 méter). Kis átmérőjű polietilén cső.	Mély árokban, ami lejt. Nagyobb csőátmérő.
Fektetési rugalmasság	Alkalmazkodik a talajviszonyokhoz, terepadottságokhoz.	Vonalvezetésben horizontálisan és vertikálisan mereven korlátozott. Csak völgyirányban folyik. Tisztítóakna szükséges!
Csőcsatlakozások	Vízzáróan hegesztett csatlakozások. Rugalmas cső, nem reped.	Tokokon, repedéseken szivárog. Hagyományos merev csövek.
Haladási sebesség	A rendszer dugulásmentesen 6 m/s sebességgel működik	A kis esés (3‰) miatt lerakódásra, eltömődésre hajlamos.

Hajózási csatorna

A Kieli-csatorna Németországban

Bővebben: Hajózási csatorna

Hajózási csatornának tekinthetünk minden mesterséges medrű folyóvizet. E létesítményeket használják a termőföldek belvízmentesítésére, öntözésre, vízellátásra, hajózásra és szerencsére egyre ritkábban szennyvízelvezetésre. Némelyiket átvágásnak nevezik, ezek folyókat kötnek össze, éles kanyarulatokat, gázlókat, zúgókat vágnak le, hogy könnyebb legyen rajtuk a közlekedés.^[2] Időnként a szokványos, keskeny csatornákat is átvágásnak mondják.

Az első csatornákat az ókorban építették. Mezopotámiában i.e. 2000 táján vízellátásra és hajózási célra ásták őket. Az egyiptomiak ilyen módon kerülték ki hajóikkal a Nílus egy-egy folyószakaszát. A kínaiak a kínai Nagy-csatornát több évszázadon át építették Pekingtől Hangcsouig, ami több mint 1750 km hosszúságú.