Hangcsou
kínai város From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Hangcsou (; korábbi romanizált átírás szerint Hangchow, IPA: [xɑŋ˧˥ t͡ʂoʊ̯˥˥], ⓘ) Csöcsiang () tartomány fővárosa és legnagyobb városa, közigazgatásilag szubtartományi szintű város[2] a Jangce deltájában, Kelet-Kínában.[3] A Sanghaj () és Ningpo () városait elválasztó Hangcsoui-öböl () partján terül el. A város körüli agglomeráció a negyedik legnagyobb Kínában,[4] a 2010. évi népszámlálás szerint 21,1 millió lakossal 34585 négyzetkilométeres területen. A szűkebben vett város lakossága 2015-ben 9 millió fő volt.[5] A város gazdaságának húzóereje a technológiai és elektronikus kereskedelmi ágazat, itt van az Alibaba konszern székhelye. 2016-ban itt rendezték meg a G20 országok 11. csúcstalálkozóját.[6]
Hangcsou () az elmúlt ezer év nagy részében Kína egyik leghíresebb és legvirágzóbb városa volt. A Déli Szung-dinasztia () idején, 1123–1276 között a főváros szerepét töltötte be, ezért Kína történelmi fővárosai közé számít. Akkoriban a világ legnagyobb városa volt. Hangcsou () nevezetes tájképi szépségeiről is, leghíresebb látványossága a Nyugati-tó (Xī Hú, 西湖).
2015 szeptemberében a város elnyerte a 2022-es Ázsia-játékok rendezésének jogát. Ez lett a harmadik város, amely ezt a jelentős sporteseményt megrendezte, Peking (1990) és Kanton (2010) után.[7]
Remove ads
Története
Korai történet
A híres neolitikus Hemudu kultúra területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Jüjao () város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt. Hangcsou () közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták. Az i. e. 1. évezredben a környéken még a nem kínai etnikumú jüe () nép vagy népek éltek, mint a Jangcétól délre fekvő mai Dél-Kína és Észak-Vietnám területén általában. Ezek később túlnyomórészt asszimilálódtak, de önálló nyelvük maradványai hozzájárultak a mai dél-kínai nyelvjárások sokszínűségéhez.[8][9]
Magát Hangcsou () városát 2200 évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) () idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Szuj-dinasztia () (581-618) idején emelték. A város nevének második eleme, a 州 (csou ()) írásjel közigazgatási területi egységet, illetve az annak központját adó várost is jelöli. (Hasonló a helyzet Kanton kínai nevével: Kuangcsou (), illetve Fucsou () esetében is.) Hangcsou () ezt a nevet 589-ben kapta, amikor Hang körzet székvárosa lett, és ezzel együtt engedélyt kapott arra, hogy fallal vehesse körül a települést, ami 591-re készült el. A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát.[10]
A Tang-dinasztia kora
A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Po Csü-ji () költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli.
Hangcsou () volt a fővárosa a kis Vujüe () királyságnak 907 és 978 között, az öt dinasztia és a tíz királyság korában. Akkoriban Hszifu () volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális központja is volt Nanking () és Csengtu () mellett. Vujüe () uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig.
1089-ben, amikor Szu Si () (Szu Tung-po ()), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji ()-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Csien-lung kínai császár (), a Csing-dinasztia () egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak.
A Tang-dinasztia bukása után következő „öt dinasztia és tíz királyság korszakában” a város először kapott fővárosi rangot, a Vujüe () királyság székvárosa volt 907 és 978 között Hszifu () néven. Ezért is szerepel Hangcsou () hagyományosan a „hét kínai ősi főváros” listájában. (Ennél jóval több kínai városnak volt fővárosi rangja a történelem során.) Közigazgatási szerepén túlmenően a 10. században Dél-Kína egyik fontos kulturális központja is volt Nanking () és Csengtu () mellett.[11] A Vujüe () királyság uralkodói híres patrónusai voltak a művészeteknek, különösen támogatták a buddhista templomépítészetet. Hangcsou () ebben az időben kozmopolita várossá vált, tudósokat és művészeket vonzott más kínai államok mellett Japánból és Koreából, valamint a kitajok által létrehozott Liao-dinasztia mandzsúriai államából is.
A Déli Szung-dinasztia kora
Miután a dzsürcsik, illetve az általuk létrehozott Csin-dinasztia (1115–1234) () Észak-Kínában győzelmet aratott felettük, a Szung-dinasztia () következő uralkodója Hangcsou ()t választotta fővárosul 1123-ban.[12] A város, amely a Lin'an (臨安) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt.
Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Szu Si () (苏轼), Lü Ju () (陆游), és Hszin Csicsi () (辛弃疾) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Sen Kuo ()nak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a város Jühang () kerületében található.
A Déli Szung () virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangcsou () volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között.[13][14]
A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangcsou ()ba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett.
Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott.
A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem.
Hangcsou ()t 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Szung () birodalom teljes összeomlása előtt.[15] A mongolok által alapított új Jüan-dinasztia () áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel.
A város a Ming-dinasztia idején és később
Hangcsou () a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult.
A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt.
A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak.
A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá.
Teng Hsziao-ping () 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangcsou () kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett.
Remove ads
Népesség
| 2020 | 11 936 010 |
Földrajza és éghajlata
Hangcsou () Kelet-Kínában, Csöcsiang () tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou () körzete nyugaton Anhuj () tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou ()-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati-tó keleti és északi partján épült ki, a Csientang () folyótól északra.
Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost.[16]
Közigazgatás
Hangcsou () közigazgatásilag nyolc városi körzetből (区 qu), , két járásból (县 xian) és 3 járási jogú városból (市 shi) áll. Ezek a következők:
Városi körzetek:
- Sangcseng () (上城区 = „Felsőváros”), 18,3 km², 362 000 lakos;
- Hsziacseng () (下城区 = „Alsóváros”), 31,46 km², 405 000 lakos;
- Csiangkan () (江干区), 210,22 km², 404 000 lakos;
- Kungsu () (拱墅区), 87,49 km², 288 000 lakos, a városi kormányzat székhelye;
- Hszihu () (西湖区), 308,7 km², 628 000 lakos;
- Pincsiang () (滨江区), 72,02 km², 131 000 lakos;
- Hsziaosan () (萧山区), 1420 km², 1 177 000 lakos;
- Jühang () (余杭区), 1223,56 km², 832 000 lakos;
Járások:
- Tunglu () (桐庐县), 1825 km², 395 000 lakos;
- Csunan () (淳安县), 4427 km², 453 000 lakos, székhely: Csiantaohu () (千岛湖镇);
Járási jogú városok:
- Csientö () (建德市), 2321 km², 508 000 lakos;
- Fujang () (富阳市), 1831,2 km², 628 000 lakos;
- Linan () (临安市), 3126,8 km², 519 000 lakos.
Remove ads
Gazdaság
Hangcsou () 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött.[17]
2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre jutó GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt.[17]
Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás.[18]
Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek
A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek. (A körzetek nevét a kínaiak által használt angol formában közöljük.)
- Hangzhou Economic & Technological Development Zone
Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak.[19]
- Hangzhou Export Processing Zone
Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében.[20]
- Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone
A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park.[21]
Remove ads
Közlekedés
Hangcsou () repülőtere a Hangcsou Hsziaosan nemzetközi repülőtér, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba.
A város központi vasútállomása a Hangcsou pályaudvar, amit röviden „városi állomásnak” (城站) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak sok kínai nagyvárosba. Sanghaj a Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasútvonalon 2010 óta 45 perc alatt érhető el a korábbi 78 perces menetidő helyett.[22] Emiatt a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút megépítése feleslegessé vált.
A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik.
A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban.
A városban metró is működik.
Remove ads
Turizmus
Hangcsou () híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon.[23] Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata.[24] A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangcsou ()ba (és Szucsouba) is ellátogat.
Hangcsou () egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át.[23]
Látnivalók a Nyugati-tó közelében
- Csingce-templom () (净慈寺) a tótól délre.
- Lingyin-templom (灵隐寺 „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át.
.jpg)
- Baochu-pagoda (保俶塔) a tótól északra, a Drágakő-hegy (宝石山) tetején.
- Yue-Wang-templom (岳王庙, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett.
- Leifeng-pagoda
Más, érdeklődésre számot tartó helyek
- A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Csientang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert.
- Hu Xueyan (胡雪岩故居) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt.
- Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján.
- Konfuciusz temploma
- Chenghuang-templom és környéke
,_Hangzhou(2568).jpg)
- A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves.
- Fenghuang-mecset, (凤凰清真寺) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (西湖大道) és a Központi Zhongshan út (中山中路) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza.
- Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el.
- Hangcsou () botanikus kertje.
- Hangcsou () állatkertje.
- Jade források (Yu Quan)
- A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum.
Remove ads
Hangcsou (Hangzhou) egyetemi rangú felsőoktatási intézményei
- Zhejiang University (浙江大学) (alapítva 1897-ben)
- Kínai Művészeti Akadémia, China Academy of Art (中国美术学院) (alapítva 1928-ban)
- Zhejiang University of Technology (浙江工业大学) (1953)
- Zhejiang Gongshang University (浙江工商大学)
- Hangzhou Dianzi University (杭州电子科技大学)
- Zhejiang Forestry University (浙江林学院)
- Zhejiang Sci-Tech University (浙江理工大学)
- Zhejiang University of Science and Technology (浙江科技学院)
- Zhejiang Chinese Medical University (浙江中医药大学)
- China Jiliang University (中国计量学院) (alapítva 1978-ban)
- Zhejiang University of Finance and Economics (浙江财经学院)
- Hangzhou Normal University (杭州师范大学)
- Zhejiang University of Media and Communications (浙江传媒学院)
- City College, Zhejiang University (浙江大学城市学院)
Remove ads
Kultúra
Hangcsou () és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik.
A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsou ()ban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét.[25] Hangcsou () hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről.
A Hangcsou ()i konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője.
A várossal kapcsolatos kínai mondások
- „Szüless Szucsou ()ban, élj Hangcsou ()ban, egyél Kantonban, halj meg Liucsou ()ban.” (生在苏州, 活在杭州, 吃在广州, 死在柳州)
- Szucsou () az ott született híres emberekről, Hangcsou () a szépségéről, Kanton () az ételeiről, Liucsou () pedig a nanmu fából készült koporsóiról volt nevezetes, amelyben állítólag nem indul oszlásnak a test.
- „Fent az ég, lent Szucsou () és Hangcsou ().” (上有天堂，下有苏杭)
- Ezek a városok földi paradicsomnak tekinthetők.
Remove ads
Testvérvárosok
Hangcsou () testvérvárosai
(zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve):
|
|
|
Remove ads
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads