Csillagosok, katonák

A Csillagosok, katonák egy 1967-ben készült magyar–szovjet játékfilm Jancsó Miklós rendezésében.

Gyors adatok

Az oroszországi polgárháború idején, valahol az orosz alföldön, egy folyó kanyarulatában, 1919 nyarán a fehérgárdisták felülkerekednek a vöröskatonákon. A menekülő vörösöket, akik között grúzok, örmények, magyarok is vannak, sorra fogják el, illetve lövik agyon. A film elsősorban a magyar katonákat állítja középpontba, akik hadifoglyokból lettek vöröskatonák, egyesek a könnyebb hazajutás érdekében, mások azért, mert egyetértettek a kommunista ideológiával. László (Kozák András) épphogy megmenekül attól, hogy őt is agyonlője egy kozák tiszt, századába visszatérve pedig azzal szembesül, hogy a magyar századparancsnok (Madaras József) meghátráló emberein akar példát statuálni. László nem helyesli döntését, és András (Molnár Tibor) is megtagadja parancsát a kivégzés előtt. A parancsnok végül megelégszik azzal, hogy meztelenre vetkőzteti a katonákat, és megszégyenítve elzavarja őket. Visszatérnek a laktanyába, amit időközben megszálltak a fehérgárdisták. A parancsnok inkább öngyilkos lesz, minthogy fogságba kerüljön.

A fehérgárdisták ezredese szabadon engedi a nem orosz származású vöröskatonákat, mondván, hogy ez nem az ő háborújuk, a többiekkel pedig embervadászatot rendez. Leveteti velük az ingüket, és negyedórát ad nekik, hogy elmeneküljenek. Egyesek már a laktanyából sem jutnak ki sikeresen, a többieket pedig lovas katonák kezdik üldözni. Néhány vöröskatona sikeresen megmenekül, egyesek még lovat és fegyvert is tudnak szerezni. A folyópart mellett lévő katonai kórház főorvosnője megengedi, hogy elrejtőzzenek a vörösök a fehér sebesültek között. Számára nincsenek vörösök és fehérek, csak betegek, tetteit a hippokratészi eskü vezérli. A fehérek az erdőbe viszik a nővéreket, és keringőt táncoltatnak velük, közben pedig újabb csapást mérnek a vörösökre. A még harcoló vöröskatonáknak új parancsnoka lesz, aki Lászlóhoz hasonlóan szembeszállt a korábbi parancsnokkal, aki ki akarta végeztetni a gyávákat. Ezalatt a kórházban a magyar parancsnokhelyettes, Sándor (Juhász Jácint) elcsábítja Olga nővért (Krystyna Mikołajewska), hogy László elszökhessen a vörös lovas hadsereghez segítségért.

A fehér légió parancsnoka rájön, hogy a kórházban vörösök is vannak, megölik Sándort, majd megpróbálja rávenni a nővéreket, hogy válasszák szét a vörösöket és a fehéreket. Bár a főnővér végig kitart, Olga végül megtörik, és épp megkezdik a vöröskatonák kivégzését, amikor megérkezik a még harcoló vörös gyalogság. Felülkerekednek a fehéreken, és most ők kezdik el a kórházban ápolt fehérek kivégzését. Megölik Olgát is, amiért elárulta őket. Ez a hatalmi átrendeződés azonban csak ideiglenes, a fehér túlerő könnyűszerrel kivégzi az életben maradt vörös katonákat, akik a Marseillaise-t énekelve vonulnak bele sortüzükbe. László a lovassággal tehát késve érkezik meg, s karddal tiszteleg elesett bajtársai előtt.

Csillagosok, katonák
1968-as szovjet–magyar film


Kozák András (László)
Rendező	Jancsó Miklós
Műfaj	filmdráma művészfilm
Forgatókönyvíró	Hernádi Gyula Georgij Mdivani Jancsó Miklós
Főszerepben	Kozák András Juhász Jácint
Operatőr	Somló Tamás
Vágó	Farkas Zoltán
Jelmeztervező	Maja Abar Baranovszkaja Várdai Gyula
Gyártás
Gyártó	MAFILM 4. Játékfilmstúdió MOSZFILM 1. Stúdió.
Ország	Szovjetunió Magyarország
Nyelv	magyar orosz
Játékidő	90 perc
Képarány	2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó	Netflix
Bemutató	1967. november 4. 1968. augusztus 30. 1968. szeptember 20.
Korhatár	III. kategória (F/11430/J)
További információk
IMDb PORT.hu
Sablon Wikidata Segítség

Csillagosok, katonák

Történet

Szereplők

Díjak, elismerések

További információk

Wikiwand - on