Donna Strickland

Kanadai fizikus, 2018-as Nobel-díj nyertes From Wikipedia, the free encyclopedia

Donna Strickland
Remove ads

Donna Theo Strickland (Guelph, 1959. május 27. –)[1][2][3] kanadai optikai fizikus és úttörő a lézerimpulzusok kutatásában. 2018-ban fizikai Nobel-díjban részesítették Gérard Mourou-val együtt a fázismodulált impulzuserősítésért, mely az eddigi legrövidebb (femtomásodperc) és legintenzívebb (petawatt) lézerimpulzus létrehozását teszi lehetővé.[4] Jelenleg a Waterloo Egyetem professzora.[5]

Gyors adatok

Az Optikai Társaság korábbi tagja, alelnöke és elnöke, jelenleg az Elnöki Tanácsadó Bizottság elnöke.

Remove ads

Tanulmányai

Edith J. (született Ranney) angoltanár[6] és Lloyd Strickland, villamosmérnök[1] gyermekeként született. Miután befejezte a Guelph Collegiate Vocational Institute-ot, úgy döntött, hogy jelentkezik a McMaster Egyetemre, mert az egyetem mérnök fizikus programja magában foglalta a lézereket és az elektrooptikát, s ezek különösen érdekelték.[6] A McMaster Egyetemen a 25 fős osztályban egyike volt a három nőnek. 1981-ben Strickland mérnök fizikusként szerzett alapdiplomát.[7]

Strickland egyetemi diplomáját az Optikai Intézetben,[8] Ph.D. diplomáját pedig a a Rochester Egyetemen szerezte meg 1989-ben.[9][10] Doktori tanulmányait Gérard Mourou által vezetett Lézerenergetikai Laboratóriumban végezte.[11] Strickland és Mourou kifejlesztett egy olyan kísérleti rendszert, amely három nagyságrenddel megnövelte a lézerimpulzusok csúcsteljesítményét. Mégpedig úgy, hogy kiküszöbölték azt, hogy a lézerimpulzusok maximális intenzitása négyzetcentiméterenként elérje a gigawattot, mivel ekkor az impulzusok önfókuszálása súlyosan károsította a lézer erősítő részét.

1985-ös fázismodulált impulzuserősítési metodikájuk azon alapszik, hogy a kezdeti lézerimpulzust spektrálisan és időben széthúzzák, mely így roncsoló hatását elveszti, aztán újra fókuszálják a végső fázisban. Így rendkívül rövid, terawatt és petawatt intenzitású optikai impulzusokat hozhatók létre.[1] A fázismodulált impulzuserősítés használata lehetővé tette, hogy kisebb méretű nagy teljesítményű lézerrendszerek készülhessenek az általános laboratóriumi optikai asztalra, úgymint "asztali terawattos lézerek".[11] Munkájukat 2018-ban fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.[12]

Remove ads

Pályafutása

Thumb
Strickland ultragyors lézercsoportja a Waterloo Egyetemen, 2017 júniusában

Strickland 1988-1991 között a Kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatója volt, ahol Paul Corkummal dolgozott együtt az Ultragyors Phenomena Szekcióban, amely akkoriban arról volt híres, hogy a világ legerősebb rövid impulzusú lézerét állították elő.[13] 1991 és 1992 között a Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium lézerosztályában dolgozott, majd 1992-ben csatlakozott a Princeton Egyetem Fotonikai és Optoelektronikai Technológiai Központjának műszaki személyzetéhez. 1997-ben egyetemi tanárként csatlakozott a Waterloo Egyetemhez.[9] Ő lett a Waterloo Egyetemen első teljes munkaidőben dolgozó női fizikaprofesszora.[14] Strickland jelenleg is professzor, egy olyan ultragyors lézercsoportot vezet, amely nagy intenzitású lézerrendszereket fejleszt nemlineáris optikai vizsgálatokhoz.[5] Magát "lézer atlétának" nevezi:[12] "Azt hiszem, mert úgy gondoltuk, hogy jó a kézügyességünk. Kísérleti kutatóként meg kell értened a fizikát, de képesnek is kell lennie arra, hogy ténylegesen létrehozz valami működőképeset, és ezekben a napokban a lézerek nagyon kényesek voltak."

Strickland közelmúltbeli munkájával kitolta az ultragyors optikai tudomány határait új hullámhossztartományokra, mint például a közép-infravörös és az ultraibolya. Ezt olyan technikák használatával tette, mint a kétszínű vagy többfrekvenciás módszerek, valamint a Raman generálás.[5] Emellett vizsgálja a nagy teljesítményű lézerek viselkedését az emberi szem mikrokristályos lencséjében, melyet a távollátás korrekciójánál használnak a szemlencse mikromegmunkálására.[5]

2008-ban Strickland az Optikai Társaság (Optical Society of America, OSA) tagja lett. 2011-ben és 2013-ban volt alelnöke és elnöke is, és 2004-2010 között pedig az Optics Letters című folyóiratának tematikus szerkesztője.[5][15] Jelenleg az Optikai Társaság Elnöki Tanácsadó Bizottságának az elnöke.[16] Korábban igazgatósági tagja és igazgatója volt a Kanadai Fizikusok Szövetségének, melynek jelenleg is tagja.[17][18]

Strickland 2018 októberében azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a Nobel-díj előtt még nem jelentkezett teljes munkaidős professzornak a Waterloo Egyetemen, de aztán jelentkezett, és elő is léptették.[19]

Remove ads

Díjak és elismerések

Strickland elmeséli, hogyan segítette a karrierje alakulását egy tudományos központba tett látogatás az édesapjával, amikor ő ötéves volt. 2018-as interjú
  • 1998 – Alfred P. Sloan Kutatási Ösztöndíj[20]
  • 1999 – Premier Kutatási Kiválósági Díj[9]
  • 2000 – Cottrell Scholars Award a Research Corporationtől[21]
  • 2008 – az Optikai Társaság tagja[9][12][22]

Nobel-díj

2018. október 2-án Strickland Gérard Mourou-val, egykori doktori témavezetőjével, elnyerte a fizikai Nobel-díjat a fázismodulált impulzuserősítés kidolgozásáért. A díj másik felét Arthur Ashkin kapta meg a lézercsipeszekkel kapcsolatos munkájáért. Ő lett minden idők harmadik női fizikai Nobel-díjasa Marie Curie (1903) és Maria Goeppert Mayer (1963) után.[5][23]

Strickland és Mourou 1985-ben jelentették meg úttörő munkájukat "A fázismodulált optikai impulzusok tömörítése" címen, ekkor Strickland doktorandusz volt Mourou alatt.[6][24] A Rochester Lézerenergetikai Laboratóriumában a lézerekhez fejlesztett fázismodulált impulzuserősítés[11] vezetett a nagy intenzitású, ultrarövid fénysugár impulzusok fejlődéséhez. Mivel az ultrarövid és a ultraéles fénysugarak rendkívül pontos vágásokat tesznek lehetővé, a technikát lézeres mikromegmunkálásban, a lézeres sebészetben, az orvostudományban, az alapkutatásokban és egyéb alkalmazásokban használják. Ez tette lehetővé az orvosok számára, hogy évente több millió lézeres látáskorrekciós műtétet végezhessenek.[25] Elárulta, hogy a technika kifejlesztése után tudták, hogy ez egy jelentős felfedezés lesz.[12]

Amikor megkapta a Nobel-díjat, sok kommentátor meglepődött, hogy még nem volt teljes munkaidős egyetemi tanár beosztásban. Erre válaszul Strickland azt mondta, hogy „soha nem jelentkezett” az egyetemi tanár pozícióba;[26] "nem feltétlen jár fizetésemeléssel... soha nem töltöttem ki a papírokat… azt csinálom, amit szeretek csinálni, és ezt nem érte meg, hogy ezzel foglalkozzak."[6]

Kiemelkedő publikációk

Remove ads

Magánélet

Strickland házas, férje Douglas Dykaar, aki szintén fizikus.[7] Két gyermekük van.[7] Strickland lánya, Hannah, a Torontói Egyetemen szerzett asztrofizikai diplomát,[14] fia, Adam, színjátszást tanul Humber College-ban .[27]

Jegyzetek

Források

Fordítás

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads