Edvi Illés Aladár (festő)

Edvi Illés Aladár (Pest, 1870. május 25. – Budapest, 1958. június 1.) festő, grafikus, főiskolai tanár, Munkácsy-díjas (1952), érdemes művész (1958).

Ez a szócikk a festőről szól. Hasonló címmel lásd még: Edvi Illés Aladár (egyértelműsítő lap).

Edvi Illés Aladár
Született	1870. május 25. Pest
Elhunyt	1958. június 1. (88 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	festő, grafikus, főiskolai tanár
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1952) Magyarország Érdemes Művésze díj (1958)
Sírhelye	Farkasréti temető (22/1-1-56)
A Wikimédia Commons tartalmaz Edvi Illés Aladár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Edvi Illés Aladár egykori villája Verőcén, melyben ma a helytörténeti múzeum és a könyvtár működik

A Vas vármegyei eredetű régi nemes Edvi Illés (Koltai és Edvi) család Pest megyei ágából származott. Tanulmányait a budapesti mintarajziskolában kezdte 1888 és 1893 között Greguss Jánosnál és Székely Bertalannál, majd 1893–tól 1895-ig a párizsi Julian Akadémián tanult, ezt követően pedig Londonban tanulmányozta az angol vízfestészetet. 1903-tól 1935-ig oktatott a Képzőművészeti Főiskolán. Képeivel 1891-től rendszeresen szerepelt a Műcsarnokban. 1916-ban a kis állami aranyérmet nyert a Műcsarnokban, majd 1925-ben pedig Delelő ökrök című festményével elnyerte a Pállik-díjat. Belföldi és külföldi sikereit elsősorban gondosan kidolgozott akvarelljeinek köszönhette, művei közül többen is felfedezhetők angliai, olaszországi, törökországi, erdélyi és hollandiai utazási élményeinek hatása. Dolgozott a nagybányai, a kecskeméti, a szentendrei és a budapesti művésztelepeken is. Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkájának I. kötetét (1903–04), valamint Mikes Kelemen leveleinek díszkiadását (1905–6) is az ő illusztrációi díszítik. A Magyar Nemzeti Galériában láthatóak a következő képei: Őszutó; Vihar előtt, Tehén az istállóban, Igás lovak, Pihenő. Munkái többnyire posztimpresszionista jellegű tájképek és csendéletek.

Kitüntetések

• 1909: müncheni nemzetközi kiállítás aranyérme;
• 1929: barcelonai kiállítás ezüstérme;
• 1939: Képzőművészeti Társulat aranyérme;
• 1952: Munkácsy-díj.

Egyéni kiállítások

• 1957 • De Waag Képzőművészeti Szalon, Haarlem (NL)
• 1958 • Gyűjteményes kiáll. [Karády Etellel], Nemzeti Szalon, Budapest (kat.)
• 1997 • Budatétényi Galéria, Budapest (kat.).

Válogatott csoportos kiállítások

• 1948 • Képzőművészek a bányákról, az üzemekről, az újjáépítésről, Magyar Képzőművészek Szabadszervezete Kiállítóhelyiségei • Szinyei Társaság Kiállítása, Budapest
• 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1951 • 2. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1953 • 3. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1954 • Fényes Adolf Terem • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
• 1967 • Magyar festők Itáliában, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Moszkva-Taskent • Debrecen
• 1969 • Benczúrtól napjainkig, Megyei Művelődési Központ, Nyíregyháza
• 1974 • Nyíregyháza
• 1975 • Bécs-Graz • Szolnok
• 1977 • Szolnok
• 1980 • Csákvár (YU)
• 1984 • Szentes.

Művek közgyűjteményekben

• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Szombathelyi Képtár, Szombathely

Sírja a Farkasréti temetőben (25/I-1-50)