Fényes Imre

Fényes Imre (Kötegyán, 1917. július 29. – Budapest, 1977. november 13.) elméleti fizikus, az egyik legeredetibb, legmélyebb gondolkodású magyar természettudós. Elsősorban a kvantumelmélet, kvantumfizika, mikrofizika, termosztatika területén ténykedett, a fizika nehéz, ámde alapvető kérdéseit feszegette. Hatása a fizikusok gondolkodására elsősorban a problémák igényes megfogalmazására való törekvésben érhető tetten, eredményeit igen sok filozófiai munka is tárgyalja.

Fényes Imre
Életrajzi adatok
Született	1917. július 29. Kötegyán
Elhunyt	1977. november 13. (60 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	fizikus
Állampolgárság	magyar
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem
Doktorátusi tanácsadói	Gombás Pál
Pályafutása
Szakterület	fizika
Kutatási terület	kvantummechanika, statisztikus fizika, termodinamika
Tudományos fokozat	PhD. (1943) CSc. (1952) DSc. (1959)
Munkahelyek
Bolyai Tudományegyetem	nyilvános rendes tanár (1945-1950)
Debreceni Tudományegyetem	intézeti tanár (1950-1952) egyetemi docens (1952-1953)
Eötvös Loránd Tudományegyetem	egyetemi docens (1953-1960) egyetemi tanár (1960-1977)
Szakmai kitüntetések
Akadémiai-díj (1970)

Életrajza

Egyetemi tanulmányait Budapesten, Debrecenben és Kolozsvárott végezte, és ott szerzett 1943-ban doktorátust. Doktori értekezésének címe: „Az atom hullámmechanikai és statisztikus elméletének kapcsolata”. 1945-ben a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Elméleti Fizikai Intézetét vezette. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem a háborút követő években Petru Groza politikája jóvoltából nyugodt hely volt, ahol lehetett tanítani. A 27 éves tanszékvezető professzor népszerű alakja volt az egyetemnek, hiszen csaknem egykorú volt tanítványaival, aki magától értetődően adta tovább lelkesedését a kvantumelméletért, az új eredményekért.

1950-től a magyar kormány meghívására a debreceni egyetem elméleti fizikai tanszékét vezette 1953-ig. Ebben az időszakban elsőként javasolta a kvantummechanika valószínűségi értelmezését (ld. főbb munkái). 1953-ban áthelyezték az ELTE Természettudományi Karra, ahol 1960-ban kapott egyetemi tanári kinevezést. 1959-ben a fizikai tudományok doktora lett. Doktori értékezésnek címe: „A termodinamikai folyamatok időbeli lefolyása az egyensúlyi állapot közelében”.

Munkássága a kvantumelmélet, statisztikus fizika és az irreverzibilis termodinamika területét ölelte fel. 1974-ben W. Heisenberggel együtt vezetett egy szemináriumsorozatot Dubrovnikban a kvantummechanika elvi kérdéseiről. Felfedezte az úgynevezett „oszcillációs effektust”, a termodinamikai egyensúly stabilitásának valódi mechanizmusát, valamint korrigálta a Helmholtz és Pauli által megadott termodinamikai variációs elvet és megmutatta az eljárás irreverzibilis esetre való kiterjesztését is (Helmholtz–Fényes-elv).

Számos, a modern fizika eredményeit általánosító filozófiai munkát, didaktikai, valamint tudománynépszerűsítő tanulmányt, művelődéspolitikai eszmefuttatást is írt.

Főbb művei

• A kvantummechanika valószínűségi értelmezése (Budapest, 1952)^[1]
• Fényes Imre–Nagy Miklós: Mikrofizika; Gondolat, Budapest, 1959 (Studium könyvek)
• Entrópia (Budapest, 1962)
• Fizika és világnézet (Budapest, 1966)
• Termosztatika és termodinamika (Budapest, 1968)
• Modern fizikai kisenciklopédia (szerk., Budapest, 1971)
• A fizika eredete. Az egzakt fogalmi gondolkodás kialakulása. Történeti, logikai, ismeretelméleti elemzés; sajtó alá rend., jegyz., utószó Erdélyi Sándor; Kossuth, Budapest, 1980
• Fényes Imre válogatott írásai; Ropolyi László, Szegedi Péter; Typotex, Budapest, 2025 (Principia philosophiae naturalis)

Emlékezete

A Vermes Miklós Országos Fizikus Tehetségápoló Alapítvány Fényes Imre Emlékversenyt rendez.