Georges Charpak

Georges Charpak (Dąbrowica, 1924. augusztus 1. – Párizs, 2010. szeptember 29.) francia fizikus, aki 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott a sokszálas proporcionális kamra feltalálásáért.^[20]

Georges Charpak
2005-ben
Született	1924. augusztus 1.[1][2][3][4][5] Dubrovicja[6]
Elhunyt	2010. szeptember 29. (86 évesen)[1][7][8][9][10] Párizs 5. kerülete[11]
Állampolgársága	francia (1946–)[6] lengyel[6]
Házastársa	Dominique Vidal
Gyermekei	három gyermek: Nathalie Charpak
Foglalkozása	fizikus francia ellenálló kutató
Iskolái	Lycée Saint-Louis École nationale supérieure des mines de Paris Les Houches School of Physics Párizsi Egyetem
Kitüntetései	Lista CNRS silver medal (1971)[12] Jean-Ricard Prize (1973)[13] Honorary doctorate from the University of Geneva (1977) High Energy and Particle Physics Prize (1989)[14] fizikai Nobel-díj (1992, 6 500 000 kr)[15][16] a francia Becsületrend lovagja (1993)[17] a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem díszdoktora (1993) honorary doctor of the Université libre de Bruxelles (1994)[18] honorary doctorate of the University of Coimbra (1994) az Ottawai Egyetem díszdoktora (1995) Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (1997. november 10.)[19] a francia Becsületrend tisztje (2007) Nessim-Habif Award (2013)
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Charpak témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Lengyelországi zsidó családban született Dabrowicában, a mai Dubrovicában Ukrajna területén.^[21] 7 éves korában családjával együtt Franciaországba emigrált. 1941-ben, a német megszállás idején, 17 éves korában a párizsi Szent Lajos Gimnázium speciális matematikai szakának első évfolyamára járt. 1942-ben egy iskolatársa, egy rendőr fia figyelmeztette, hogy családjával együtt közeli letartóztatása várható. Franciaország déli részére menekült és Georges Charpentier álnév alatt Montpellier-ben beiratkozott a Joffre Gimnázium matematikai tagozatára. Belépett az ellenállásba. 1943. augusztus 14-én a Vichy-kormány speciális egységei letartóztatták, Montpellier-ben bebörtönözték és decemberben két évre ítélték. Ekkor átszállították Villeneuve-sur-Lot-ba, a központi börtönbe, ahol 1200 sorstársával együtt ült. A börtönben matematikát és fizikát tanított társainak. 1944. május 30-án a francia hatóságok átadták a németeknek és a dachaui koncentrációs táborba, majd Landsbergbe szállították. 1946-ban megkapta a francia állampolgárságot.^[22]

2007-ben megkapta a Becsületrend tiszti fokozatát.^[22]

Tudományos karrierje

1945-től a párizsi École nationale supérieure des mines de Paris-ban tanult és 1948-ban kapott bányamérnöki diplomát.^[21] 1948-tól a CNRS tudományos munkatársa lett, ahol Frédéric Joliot-Curie mellett dolgozott a Collège de France magfizikai laboratóriumában.^[22] Itt kapott PhD-t 1954-ben kísérleti magfizikából.^[21]

1959-től 1991-es nyugdíjba vonulásáig volt a CERN munkatársa. 1960-ban részt vett a müon mágneses momentumának megmérésében. 1961–67-ig különböző nemfotografikus szcintillációs számlálók fejlesztésével foglalkozott.^[21]

1968-ban elkészült a sokszálas proporcionális kamra fejlesztésével, amiért 1992-ben fizikai Nobel-díjat kapott.^[21]

1974-re kifejlesztette a szférikus driftkamrát, amelyet fehérjék röntgendiffrakciós vizsgálatához lehet használni. 1979–89-ig lavinakamrákkal foglalkozott, valamint fotondetektorok alkalmazásával az ionizáló sugárzásokkal való képalkotásban. 1985–91-ig Fermilab kísérletekben vett részt foszforeszkáló lavinán alapuló kamrákkal, valamint a genfi Egyetemi Orvosi Központ biológiai kutatásai számára fejlesztett eszközöket.^[21]